Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)

Pekár Zsuzsa - Pénzes István: Pekár Imre

rendnek öt fokozata van katonai és civil kitüntetettek részére. Pékár Imre az első két fokozatot, a lovagi és tiszti fokozatot érte el.

38 A kiállításon szerepelt műtárgy, amely ma Magyarországon a rozsnvói ötvösmester egyetlen fennmaradt darabja, feltűnést keltett és azóta hazai szakembereink behatóan foglalkoztak vele:

Mihalik József: Tanulmányok a hazai ötvösség korából. Arch. Ért. 1901.

Divald Kornél: Gömör vármegyei kutatások. Múzeumi és Könyvtári Ért. 1914.

VII. évf.

Ivőszeghy Elemér: Magyarország ötvösjegyei a középkortól 1867-ig. Bp. 1936. 1918-as sorszám.

Pékár Zsuzsa: Libay András Cukortartója. Műgyűjtő VI. évf. 74/3. 1. 20.

39 A,.Magyar Pénzügy 1897.04.01-i száma hírt ad arról,hogy Pékár Imre akormánv-tőzsdereform ügyében tartott ankéton javaslatot tett arra, hogy a hatáskör kérdésében tegyenek különbséget az áru- és értéktőzsde között. Az árutőzsde hatáskörét kereskedőkre, termelőkre és fogyasztókra szorítaná. Az értéktőzsdén viszont az értéküzlet szempontjából nem javasolt semmiféle megszorítást.

1896-ban a kereskedelmi miniszter gabona-határidő üzlet fenntartása mellett állt ki és javaslatait részletesen alátámasztotta (10. 104 és 204 pp)

40 Szakismeretét igazolja, hogy a dr. Wartha Vince vezetése alatt álló M. K. József Műegyetem polytechnikai részlegének 207 drb patikaedényt hozott be külföldről, melyek ma az Iparművészeti Múzeumban őrzött ún. „Wartha-gyűjtemény” részét képezik. Fennmaradt a műegyetem egyik köszönő levele is, melyben falburkoló csempék ajándékozását nyugtázzák.

41 Fennmaradt egy feljegyzése, melyben részletezte postakiadásait. Eszerint sűrűn mentek a sürgönyök elsősorban Beck Miksának, a Leszámítoló Bank elnökének, Beck Marcell igazgatónak, Neumann Miksának, a tőzsde elnökének, Freudenberg Ráfáelnek. Ügy látszik, hogy a gabonaár világpiaci mozgásáról és az üzleti lehetőségekről informálta partnereit. Feljegyzései szerint 1907 decemberében 119 ünnepi üdvözletét küldött Egyiptomból. A csak részben fennmaradt, assuani Savoy Hotel levélpapírjára írt címjegyzékben a századforduló magyar közgazdaság nagyjainak emléke támad fel a múltból.

42 „Pékár Imre a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank áruosztályának vezérigazgatója, ezen állását 28 évi működés után a folyó év végével elhagyja, hogy megrongált egészsége ápolására több időt fordíthasson. Pékár Imre, kinek a vezérigazgatói tisztségről való lemondását az intézet nagy sajnálattal vette tudomásul, továbbra is megmarad a bank igazgatóságában és végrehajtó bizottságában, valamint mindazon vállalatoknál, melyeknek igazgatóságában a bank érdekeinek képviseletében eddig is működött és így továbbra is alkalma nyílik majd bő tapasztalatait és nagy tudását intézetének szentelni.”

43 A M. Leszámítoló és Pénzváltó Bank igazgatósága a nyugdíjazás alkalmából egy hatalmas fehér bőrbe kötött, rendkívül szép emaille díszítéssel ellátott emlékalbumot ajándékozott Pékár Imrének. A könyv fedőlapján a Pekár-címer áll díszítő elemek középpontjában. Tartalmát a bank összes alkalmazottjának aláírásával az igazgatóság dedikáló levele képezte. Az emlékkönyv ma is megvan, de mivel mérete miatt könyvszekrényben nem volt elhelyezhető, a család úgy döntött, hogy a rendkívül súlyos, aláírásokat tartalmazó íveket a dedikálást kivéve megsemmisíti és a könyvet üvegdobozban kép gyanánt falon helyezi el. Ugyanakkor a hasonló méretű, előzetes jubileumra ajándékozott, rendkívül szép barna bőrbe kötött és ugyancsak összes aláírást tartalmazó emlékkönyvet a kisczelli Budapest múzeum rendelkezésére bocsátotta, ahol Pékár Imre frakkját és más jelzett ruhadarabját is őrzik.

Az ajándékot Pékár Imre Nerviből köszönte meg 1910. 01. 15-én. A levél fogalmazványa megmaradt és a következőképpen szól:

„Igen tisztelt Igazgató Ür,

Mély megindultsággal kérem Nagyságodat fogadja köszönetemet és legyen tolmácsom volt munkatársaimnál. Köszönje meg nevemben egyenként és összességében a rendkívüli megtiszteltetést a melyben engem részesítettek midőn a gyönyörű albumban foglalt meleg sorokat hozzám intézték. Cselekedeteimmel mindig a feladatomat képező ügyet szolgáltam, munkatársaimmal szemben pedig kiknek kisebb felelősséggel hason hivatásuk volt — és a kiknek sorsáért és jövőjéért magamat felelősnek éreztem:

39;

611