Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)
Pekár Zsuzsa - Pénzes István: Pekár Imre
„MÉRLEGROVÁS” táblázatok szerint (Mayer—Koncz adatok) 10. táblázat Fölszerelés számla frt 0/ /o 1871. záró készlet 286 089,— — 19 546,— 6,8% értékcsökkenés 1872. záró készlet 266 543,— — 18 476,— 6,9% értékcsökkenés 1873. záró készlet 1874. záró készlet 1875. záró készlet 248 067,— + 91 482,— 339 549,— — 109 676,— 229 873,— 109 676— = 91 482 + 18 194 (7,3% értékcsökkenés, 248 067,— után) 18 194,— = 1873. évi záró készlet írt 248 067,— 1875. záró készlet frt 229 873,— Í8l94 — kekkel kísérletezett; ugyanekkor Friedrich Wegmann 1873-ban feltalált és a következő évben a budapesti Concordia, a Viktória és a Haggenmaeher malomban kipróbált porcelán hengeres gépe nem vált be. Következményként a Ganz-gyár által 1874. augusztusában megvásárolt Wegmann-szabadalmat át kellett dolgozni. F. Wegmann ezt az átszerkesztett hengerszéket 1875. szeptember 14-én szabadalmaztatta. Voltaképpen az új szabadalmú — fölépítésében és szerkezeti jellemzőiben Haggenmaeher Henrik súlynyomású hengerszékét utánzó, kéregöntésű hengerekkel ellátott — hengerszék gyártása a Ganz-gyárban 1875-ben kezdődött meg. Ehhez az adatsorhoz tartozik még az is, hogy Mechwart András 1875. március 15-én ugyan szabadalmaztatott különleges, egymásra merőleges rovátkájú hengereket, de csak hengereket és nem kerek egész hengerszéket. A valóban különleges szerkezeti adottságú, ún. Mechwart-féle gyűrűs hengerszék első szabadalma 1878. március 1-én kelt. Mivel Pékár Imre szerződése 1874-ben lejárt, tehát semmiképp sem állíthatott be olyan gépet, mely még nem létezett. Az átütő sikerű Ganzgyári hengerszék alkalmazása fővárosi nagymalmokban és néhány vezető technikájú vidéki nagymalomban az 1875—1880 közötti évekre tehető, a siker egyre nagyobb hullámaival. Mindennél azonban ismernünk kell azokat a hengerszék alkalmazásával öszszefüggő nehézségeket, melyekre 1885-ben — a VI. fejezetben idézettek szerint — Burchard-Bélaváry Konrád utalt. Az 1898-ban publikált Mayer—Koncz-féle monográfia [43] még csak burkolt célzással élt. Ez azután az 1978-ban megjelent műben [72] nyílt támadássá lényegült, azzal vádolva Pékár Imrét, hogy ellenezte a hengerszékek malmi használatát, amellyel végső soron minőségromlást, továbbá kedvezőtlen üzletmenetet idézett elő. Ismerve a VI. fejezetben kifejtetteket és a fenti összefüggéseket, nyilvánvaló, hogy az előző lefokozó felfogás tévedésen alapszik. A minőségromlás vádja sem állja meg a helyét, ez az 5. és 6. táblázatból minden kétséget kizáróan megállapítható. Köves és hengerszékes malmok eredményeit összevetve, az arányok változása konstatálható. De ez nem minőségromlás! A debreceni István malom esete is az utóbbi megállapítást igazolja, hisz Pékár Imre az 1873-as bécsi kiállításon a köves őrlésű malom lisztjeivel díjazást ért el. Összegezve: Pékár Imre a debreceni István malomban szerzett terménykereskedelemmel és malomiparral kapcsolatos szervezési, számviteli, továbbá közgazdasági mélyreható tapasztalatait későbbiekben hasznosította. Az így szerzett tudása volt az alap, melyre életének második nagy szakasza: közgazdasági és bankpályafutása épült. Különös ugyan, de ezt is Debrecennek köszönhette. 602
