Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)

Pekár Zsuzsa - Pénzes István: Pekár Imre

Németországban, a tömlős szita őshazájában, a 19. század első harmadának végén kezdődött az őrlési folyamat korszerűsítése. Először az angoloktól a gőzgépet, majd az amerikaiaktól a szállítógépekkel összekötött malom rendszert honosították meg. Természetesen a megkezdődött és folytatódó korszerűsítés nem korlátozódott a gőzmalmokra. Egyaránt alkalmazták azt a szél- és vízimalmokban. Ahogy az amerikaiaktól csak az elemeket (gépsor-összekötést, közbenső szállítást stb.) honosították meg, ugyanúgy a magyar, illetve az osztrák őrlési technológiából csak bizonyos alapelveket vettek át. Érthető! Nyugat-Európa németországi részén nem terem oly kitűnő, acélos búza, mint egykoron hazánkban. A fogyasztási szokások is különbözőek. Az elmondottak folyamányaképpen a német őrlési módszer a magyarnál egyszerűbb, kevesebb részfolyamattal állítottak elő lisztet, mint a korabeli magyar malmokban.

Oroszország — egészen az első világháború kitöréséig —- a gabona-világpiacon egyik legnagyobb versenytársunk volt. Mi sem természetesebb, mint az, hogy a „Földünk búzája és lisztjé”-nek szerzője megkülönböztetett figyelemben részesítette az orosz gabonatermesztés fejlődését és az 1870-es évek mezőgazdasági állapotait. Mindebben jutott hely az őrlési módszer jellemzésének is.

Az utóbbira vonatkozóan, a bevezető után ez áll: ,,A régi orosz őrlés egyszerű símaőrlés, de ma a grízőrlés általánossá kezd válni, a mi, búzájuk minőségét tekintve, természetes is.” (lm. 193. p.) Az 1878. évi párizsi kiállításon bemutatott orosz lisztféleségeket jellemezve, Pékár megállapította: ... „tökélyükre nézve is Magyarország-, Ausztria- és az Unió [USA] lisztjei után a legszebbek közé tartoznak.” (lm. uo.)

A tárgyalt időszakban az orosz malmok többségében 5—8 kő járattal őröltek. A 13 kőjáratos —- 150 lóerős gőzgéppel meghajtva — a legnagyobbak közé tartozott. Megtudhatjuk még, hogy ... „egyéni tapasztalást és gépezetet pedig nálunk vásárolhat, a mint már évről-évre mindinkább teszi is”... (lm. ou.)

A fiumei elevátor

Ahogyan Pékár Imre életrajzából és pályaképéből láthattuk, a magyar kormány megbízottaként, 1881. március 2-án indult amerikai tanulmány útjára. Célként az észak-amerikai kereskedelmi hálózat és gazdasági folyamat tanulmányozását jelölték meg, kiemelve a gabonatárolás és szállítás megismerésének fontosságát. Lényegében 1881. év végéig tartó út jelentését eddig nem sikerült megismerni. A rendelkezésre álló műszaki és egyéb adatokból azonban kétségtelen, hogy Pékár érvényesítette a tanulmányút tapasztalatait a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank közraktári politikájában. S mivel nemcsak az amerikai tapasztalatokat, hanem az 1883 óta üzemelő budapesti Elevátor ismereteit is birtokolta, 1889-ben kezdeményezte a fiumei közraktárak és elevátor létesítését. Baross Gábor miniszter ennek alapján bízta meg a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bankot a fiúméi létesítmények megszervezésével, pénzelésével. Végül ez a raktár-rendszer is a bank áruosztályának hatáskörébe

589