Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)
Pekár Zsuzsa - Pénzes István: Pekár Imre
Persze mélységesen téved az, aki Pékár Imre művét holmi technikatörténeti kuriozitásnak véli. Ez is, ám ennél jóval több is! Tudniillik bőséges, használhat ó adatokat találhat benne a nemesítő, a termesztő, a molnár meg a pék, de még a közgazdász is, ha a múltra vetít. Az elmondottak folyamányaképpen az eredeti mű közbevétele nagyon is ajánlható. Következményként az alábbi összefoglalót — a méltató jelleg mellett — figyelemfelhívónak is szánjuk. A búzáról és lisztjéről Meglepő az az ismeretgazdagság, melyet az olvasó „A búzaszem anatómiája” című többszínnyomású képtáblán és a rá vonat kozó leírásban talál. Végeredményben ez az összegző megállapítás akkor is megállja a helyét, ha Pekárt követő búza- és liszttudósok, például Cserháti Sándor (1852—1909), Gruzl Ferenc (1897—1972), Noszatovszkij. A. JJárai—Jónap—Novák munkáihoz viszonyítunk. Az előző állítás igazolására álljon itt néhány példa! A Pekár-féle ábra-táblán több kép 610 : 1 arányban ábrázolja a búzaszem részeit. Folytatva: Pékárnál is (1881), Gruzl-nál is (1936) hat réteg alkotja a búzaszem héjazatát. Avagy ha összevetjük Pékár és Noszatovszkij (1951) búzacsíra képeit, akkor alig mutatható ki a kettő között különbség. Pékár mellett szól az, hogy a csírarészek nevei találóak és magyarok. Ellenben a külföldi mű fordítója nem érte el a találó magyar nevek dicséretes szint jét. Pékár szerint a búzaszemnek — bármely ,,égalj alatt termesztett” is — általános jellemzője, hogy: ,,A szem alakja általában szabálytalanul hosszas hengerdednek mondható. A szem egyik oldalán hosszirányban egy mély vágány, a búza szike van; s egyik végén a finom szálakból képződött szakáll, a másik végének sima oldalán, a búza hátán pedig a korpaburok alatt rejlő kis csíra található.” (lm. 6. p.) A búzaszem keresztmetszete meg éppenséggel egyenlő oldalú háromszöghöz hasonlítható. A búzaszem keresztmetszetén már kisebb nagyítóval is észlelhető, miszerint a héjazat a szikbelsőben is folytatódik, ott betüremlik. A héjazat rétegeiről az alábbiakat tudhatjuk meg: Legkívül a gyümölcs felső bőr (epidermis, cuticulum) van. mennyisége mintegy 0,5%fil. Alatta a külső gyümölcshéj (epikarpium) húzódik hosszirányú sejtjeivel, mennyisége megüti a 2%-ot. Harmadik rétegként a harántirányú sejtekből te vő vő belső gyümölcshéj (endocarpium) fed, amelynek a tömegaránya változó. De a három réteg — közös nevükön: gyümölcsburok (pericarpium) — ,,a búza súlyának mintegy három százalékát képezi.” Sorrendben a következő réteg a külső maghéj (testa). Jellemzője a tömöttség, továbbá az, hogy a sejtjeiben színező anyagot rejt, sajátságos színt adva a búzának. Ezek alatt a külső maghártya (tegmen) található. Színtelen hártyaként jellemezhető. Megjegyzendő, miszerint a külső maghéj -f- külső maghártya a búzaszem súlyának két százalékát teszi ki. Pékár szerint a magbelsőt fedő szövetek közül legfontosabb 582
