Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)

Dr. Ádám András - Dr. Dömösi Pál: Kalmár László

lentős részét; a mi évfolyamtársainknak Kalmár volt az eleven «Pólya—Szegő»-je. A körülötte csoportosuló, érdeklődő hallgatókkal feladatsorozatokban dolgoztatta fel a matematika különböző területeit.” (V. ö. [C. 10])

Az a kép, amit Péter Rózsa a fiatal Kalmárról rajzolt, tudósi magatartásának egy olyan oldalára világít rá, amit egész életén át változatlanul megőrzött. A matematikusok többségének tevékenységében az képezi a legjelentékenyebb oldalt, bogy a dolgozószoba csöndjében foglalatoskodnak a tudományos kérdésekkel ; a nyilvános szereplés — ha szükség van is rá — általában csak másodlagos szerepet játszik.5 Kalmár László egyénisége elütött ettől a típustól. A személyes szakmai kapcsolatokra — akár kötött keretek között, akár kötetlen jelleggel — roppant sok energiát fordított egész életén át. Az a hatás, amelyet ilyen közvetlen kapcsolatok révén gyakorolt a magyar matematikai (és egyéb tudományos) életre, jelentőségében nem sokkal marad el publikált oeuvre-je mögött.

Lelkes pedagógus volt, és vérbeli közéleti ember. Sem egyetemi óráin, sem tudományos előadásaiban nem szorítkozott arra, hogy tömören közölje a kiforrott, leszűrt eredményeket; hanem éreztette az azokhoz vezető — olykor vargabetűkbe bonyolódó — előkészítő meggondolásokat is. Arra törekedett, hogy a hallgató is váljon részesévé a felfedezés izgalmának, és az egyetlen kitaposott úton való végighaladás helyett hadd tapasztalja ki a kutatóra leselkedő mellékutak, zsákutcák elkerülésének módját.

Olyan ember volt, akiben erősen él az igény arra, hogy eleven kapcsolatot tartson az eseményekkel, aktívan részt vegyen a napirenden levő problémák megoldásában, az ügyek intézésében, — röviden: hogy benne legyen az élet sűrűjében. Tevékenyen közreműködött a legkülönbözőbb jellegű bizottságok, értekezletek munkájában;6 rögtönzésszerűen ható, kötetlen felszólalásai a vitatott ügy iránti odaadó érdeklődésről tanúskodtak, és egyaránt kitűntek magvas meglátásaikkal s a szóban forgó tárgyat körüljáró gazdag asszociációikkal.

A matematika és más tudományok kapcsolatának ápolását szívügyének tekintette; örömmel vette, ha a matematikai módszerek előrelendíthetik a többi tudományokban folyó vizsgálatokat. Sokoldalúságát mutatja, hogy munkái sorában egyaránt előfordulnak műszaki és filozófiai, biológiai és nyelvészeti vonatkozású dolgozatok. Munkatársai figyelmét is előszeretettel hívta fel határterületi, alkalmazási jellegű kérdésekre.

Egyetemi oktató munkájában a matematikai analízisnek és a matematika alapjainak előadásait folytatta évtizedeken át rendszeresen a szegedi egyetemen. Mindkét, pontosabban — a halmazelméletet és a logikát külön említve — mindhárom tárgyról alapos jegyzetet írt, jegyzeteit újra meg újra átdolgozta,

5 Eltekintve attól, hogy sok buzgó pedagógus van közöttük, aki kedvvel űzi a formális oktató tevékenységet.

6 Matematikus körökben elterjedt közmondásváltozat: „Nincsen ankét Kalmár nélkül.”

54