Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)
Dr. Ádám András - Dr. Dömösi Pál: Kalmár László
sajátos pedagógiai elgondolásainak egyre következetesebb kifejtését keresve. Analízisbeli jegyzetei nyomán munkatársai állították össze a posztumusz [107] könyvet.7 Alapos és rendszeres áttekintéssel bírt a matematika számos ágáról. Ezt a (ma már szinte egyedülállóan széles) látókört — sokirányú érdeklődése mellett — az tette elérhetővé, hogy kivételesen gyors volt a felfogása és a gondolkodása. A tudományos konferenciákon, amelyeken részt vett, fáradhatatlan figyelemmel kísérte (és jegyezte) az előadásokat. Az ehhez szükséges szellemi frissessége és befogadóképessége mellett azzal a ritka adottsággal is rendelkezett, hogy a vázlatosan előadott gondolatmeneteket hallgatva kicsiből is teljes képet alkotott magának az előadás tárgyáról. Legendás tájékozottságának jelentékeny hányadát nem olvasással, hanem ilyesféle közvetlen kapcsolatokkal szerezte. Az 1960 körüli években a Kalmár köré csoportosuló kutatói gárda keddenként rendezte a heti szemináriumot. Elvben este 7-től 9-ig tartott volna az öszszejövetel (Kalmár napirendjéhez hozzátartozott a kiadós délutáni alvás). Hét óra táján professzorunk átjött munkatársainak szobájába, ott egy darabig színes történeteket mesélt, például az egyetem húsz-harminc évvel azelőtti neves embereiről és érdekes eseményeiről, olykor vicceket mondott. Eél nyolc felé ment át a társaság az előadóterembe, ahol beláthatatlanul sokáig eltarthatott volna az érdemi munka, ha az épület esti kapuzárása nem korlátozza időnket. Fél tíz körül hosszú csengőszó jelezte az idő lejártát mindazoknak, akik még az épületben tartózkodtak. Ezután tömörebbre fogtuk a megbeszélést, és 15—20 perccel később kivonultunk a kapun a megkönnyebbülő portás színe előtt. Kalmár tudományos pályafutásának reprezentatív eseménye volt, amikor 1962-ben a Bolyai Társulat konferenciát rendezett Tihanyban a matematika általa művelt ágaiból. Mint a szervező bizottság elnöke (1. ábra), mintaszerű alapossággal és agilitással járt el ebben az éppen egyéniségére szabott funkcióban. A számos neves külföldi résztvevő között Alonzo Church amerikai professzor (2. ábra) is ott volt, a matematikai logika kimagasló tudósa, akinek neve a jelen munka következő oldalain is több ízben szerepelni fog.8 7 Analízis-előadásainak egyik különleges vonása volt, hogy (a szokásos sorrend megfordításával) az infinitezimális kalkulus két ága közül az integrálszámítást adta le előbb, és a differenciálszámítást csak utána. 8 Church nagyságának érzékeltetésére hadd idézzük Egerváry Jenő szavait [C. 4]: „Irodalom tanulmányozása során [...] szemembe ötlött egy rövid cikk a differenciálokról. Ezt [...] több hasonló tárgyú cikk követte, melyek közül bennem különös érdeklődést váltott ki Alonzo Church dolgozata. Church tudvalevőleg a matematikai logikának ma egyik leghíresebb művelője, kinek egyéni kutatásai sztratoszférikus távolságban vannak a «földi» matematikától. Azzal a kíváncsisággal kezdtem olvasni Church dolgozatát, amellyel egy szerény szemlélő — mondjuk — Olivecronát nézné, ha az egy szép napon manikűrözéssel kezdene foglalkozni.” 55
