Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)
Pekár Zsuzsa - Pénzes István: Pekár Imre
Sem a Mayer—Koncz-féle jubileumi kiadványban, sem Szűcs Ernő a debreceni István gőzmalomról szóló monográfiájában nincs szó az előző jegyzékben szereplő ,,5 henger” balsikeres voltáról és cseréjéről. Ezzel szemben Burchard- Bélavári Konrád (1837—1916) — elemezve a Pesti József Hengermalom eredményeit és a hengerszékes őrlést — 1885-ben az alábbiakat írta53: „Ugyanazon [hengerszékes] rendszer szerint rendeztetett be az 1843-ben alapított s szintén még ma is virágzó debreczeni „István-gőzmalom”, amely azonban e rendszertől csakhamar elpártolt. Majd későbben a hengerekkel folytatott eljárást a kőjáratokkal utánozták s a hatvanas években alapított több nagy budapesti és vidéki malmot ez új rendszer szerint rendezték be.” Az előzőekről 1942-ben, csaknem 60 évvel később, Maier György, az Első Budapesti Gőzmalom R. T. üzemvezetője a következőket írta [Lj. 52: 12. p.]: ,,A [Pesti József Hengermalom] vállalatnak ezt a gyors konszolidálódását a hengereken való őrlés előnyeivel — amelyek akkor még nem érvényesülhettek teljes mértékben — egyedül nem magyarázhatjuk meg. Legjobb bizonyíték erre az 1843-ban alakult Debreceni „István” Gőzmalom esete. Ez volt a második magyar malom, melyet hengerszékekkel rendeztek be, de tulajdonosai néhámr évi sok bajjal járó kísérletezés után kedvüket vesztve visszatértek a köveken való őrléshez. Bizonnyára ez is hozzájárult ahhoz, hogy a Hengermalom egészen a 70-es évekig megőrizhette monopólinmát.” . . . A hengermalom-jellegre egyébként Pékár Imre is utal a „Földünk búzája és lisztje”-ben. A 86—87. oldalakon ez áll: „Csakhamar, 1842-ben követte a pesti József hengermalmot a debreczeni „István” hengermalom alapítása, mely sok viszontagság után Komlóssv Imre és Csanak József törhetetlen erélye és szorgalma által virágzó intézménnyé vált.” Megfigyelhető, hogy míg Burchard-Bélavári Konrád is, Maier György is a kívülálló tárgyilagosságával fogalmaz, addig Pékár Imre Debrecenhez tartozás elkötelezettségével csupán „sok viszontagság”-ot említ, erre is gyorsan ráhelyezi a dicsőség koszorúját. A hengerszék-eltávolítás, majd az őrlőkő járat ok beállításának pontos időpontját — éppen a titkolódzás miatt — jelenleg nem ismerjük. A fentiekben idézett gépjegyzékben a „henger” valóban „hengerszék” lehetett. Ez az előző hivatkozáson túl, a vállalat nevéből is következik. íme a sorrend: 1844: ,,Debreczeni Első ’s kizárólag kiváltságos Gőzmalom Társaság” (Szűcs i. m. 18. p.) 1847: István gőzhengermalom társaság” (Szűcs i. m. 18. p.) 1850: „Debreczeni „István” hengermalom társulat” (Szűcs i. m. 152—153. p.) 1856 ? „Debreczeni „István” Gőzmalom”. Az 1856-os időpont következtetés, de nem bizonyosság. Tudniillik a Mayer— Koncz-féle munkában, az 1854-es mérlegbeszámoló „Felszerelés” rovatában 24 898,53 Frt szerepel. 1855-ben nem készült mérleg. Viszont 1856-ban a „Felszerelés” már 31 480,13 Frt értékű. A gyarapodásról Mayer és Koncz azt írták, hogy ,, . . . vásároltak árpavágót, súroló és nagyobb gépeket”. (I. m. 11. p.). Erről a bizonyos növekedésről Szűcs Ernő a következőket írta (i. m. 28. p.): „Fejlesztik a gépparkot is.87. Ez utóbbi területen különösen fontosnak tartjuk a folyamatos üzemelés biztosítékát jelentő második gőzgép beszerzését, valamint az „új találmányi! árpavágó gép” megvásárlását, amit a helyi piacon 558
