Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)

Pekár Zsuzsa - Pénzes István: Pekár Imre

Az előző témákról a szakértő Pékár Imre a „Földünk búzája és lisztjé”-ben így írt (12. p.):

,,A molnár szempontjából óhajtandó, s a jó búzatisztító berendezés mellett és annak folyton gondos használatánál az aczélos búzánál részben el is van érve azon eredménv, hogy a búza tisztításánál, annak őrlése előtt az 1. epidermis; 2. epicarpium, sőt kisebb részben a 3. endocarpium eltávolíttatik. Ezen eltávolítás főleg a búzahátán a ránczba szorult rétegekben, a búza csíráját és szakállát (bajszát) leválasztó hegyezés alkalmával, és azutan a két végén történt lazítás által történik. Ezen eltávolítási processzusnak a búza hengerded felületén semmi sebhelyet sem szabad hátra hagyni, hogy ha később nyert liszteket károsítani nem akarjuk.”

Látható: Pékár Imre azt a koptatást tartotta jónak, amelynél a gépek legföljebb a búzaszem három felső héjrétegét igyekeztek eltávolítani. Erre vonatkozáan érdekes tapasztalatokat összegez még a következő, Pékártól származó idézet is:

„Mindezt [mármint a fentebbi idézetben lévőket] figyelembe véve, könnyen beláthatjuk, hogy ha búza számtalanszor kísérelt hámozása a felületen kár nélkül lehetséges lenne is (ami szintén nem az), a búza szikében vagy vágányában lévő hámok és tisztátalanságok, a melyek a hámozás alatt még szaporodnának, ilyen úton soha nem lesznek eltávolíthatók.” (lm. 13. p.)

A gépi gabonatisztítás és koptatás hazai kezdeteire ezidő szerint kevés eredeti adatunk van. Éppen ezért ritka becsűnek tartjuk Henry Stephens: The Book of the Farm c. hatalmas művét. Ez nálunk „Mezei gazdaság könyve” címmel, öt kötetben, Korizmics László, Benkő Dániel és Morócz István átdolgozásában, a pesti Hertz János nyomtatásában jelent meg 1855 és 1858 között. A mű 5. kötetében, a 24. oldalon, a malom ,,koptatóosztályával” is foglalkozik a szerző, ill. az átdolgozok. Jószerével egyetlen gépből, a hengeres rostából áll az „osztály Legfőbb cél az volt, hogy a henger nyílásain átessék a szennyeződés. Közben a gabonaszemek egymáshoz is súrlódtak, ez már maga is egyfajta koptatással fölért.

Mint föntebb már utaltunk rá, Amerikában ekkor már használták a koptatókőjáratot, az ún. hegyezőkövet. Ez a gép akkor működött jól, ha a búzaszemek — gyorsulás, lassulás által számos ütközést szenvedtek, enyhén súrlódtak a kövekhez, „koptak” és — egészben, sértetlenül kerültek ki a kövek közül. A koptatójárat után ismét hengeres rosta következett, amelyből a tiszta búza. a lekoptatott szennyeződés, továbbá némi héj- és magrész távozott.

Noha a 19. század őrlési technológiájára több adatunk van, a debreceni István gőzhengermalomban végzett munka minőségére egyetlen adat utal. Jelesül a „dara- és lisztszitálók” megjelölés az alábbi gép jegyzékben. Mayer Emil és Koncz Ákos egykori gép jegyzéke ként olvasható:

„5 henger és

4 kőjárat a megfelelő koptató osztállyal dara- és lisztszitákkal azon kikötéssel, hogy a gyár franczia köveket tartozik szállítani.

1 harmincz lóerejű és olyan szerkezetű gőzgép, a mellyel kondensatioval és a nélkül lehessen dolgozni.

2 darab gőzkazán azon kikötéssel, hogy ezen gépek és géprészek segélyével 24 óra alatt 250 bécsi mázsa gyártmányt lehessene előállítani.” (1 bécsi mázsa = kb. 56 kg.)

557