Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)

Pekár Zsuzsa - Pénzes István: Pekár Imre

az új malom építése, berendezése és felszerelése az építettő bizottság felügyelete mellett rá lesz bízva.” [43. 19. p.] A megállapodásból kitűnik, hogy Pékár Imre már fiatalon is a Mechwart-féle felfogást vallotta [35. 120. p.] és mindent elkövetett, hogy ,,technikailag képzetlen és pénzügyi szakemberek” műszaki vonalon való irányítását kizárja, de ugyanakkor ő sem folyt bele azok munkájába. A malom építése azonban igen komoly problémákkal járhatott, mert 1870-ben nemcsak Bialek László, hanem az utána megválasztott Nagy Elek is rövid időn belül lemondott állásáról, mire Szepessy Gusztáv újból és véglegesen elvállalta a malom igazgatását. [43. 19. p.]. Száz év távlatában a tények azt igazolják, hogy a malom szakmában és gabonakereskedelemben egyaránt járatlan vezetőre szerződése13 olyan terheket és felelősséget rótt, melynek a magyar malomipar rohamos fejlődésében, válságidőben nem felelhetett meg.

Az új malom 1871-ben kezdte meg működését. Miután Pékár Imre vállalt kötelezettségeinek becsülettel eleget tett, lemondott megbízatásáról, amely már nem elégítette ki jogos igényeit. Gesztusa elgondolkoztatta a választmányt és így „kiváló tehetségére és munkásságára” való tekintettel műszaki igazgató címmel ruházta fel és újabb három évre szóló szerződést kötött vele [43. 20. p.].

Az új malom építése alatt 1869-ben súlyos hitelválság alakult ki Bécsben. A porosz—francia háború előjeleire érzékenyen reagáló nyugati tőke óvatosan visszahúzódott. Az Egyesült Államok és Oroszország nagyméretű vasút- és úthálózat-építési beruházásai világviszonylatban pénzszűkét idéztek elő. [44. 51. p.]. A pénzügyi helyzetet Magyarországon még súlyosbította az egyidejűleg bekövetkezett rossz gabonatermés is. Az új malom beruházási költségeit 272 335,50 frt-t nagyrészt újonnan kibocsátott részvényekkel fedezték és így csak 87 235, — frt terhelte a vállalat forrásait [43 19.. p ]. Az István gőzmalom ekkor bízva monopolhelyzetében, a válság kimenetelének optimista megítélésével merész üzleti és pénzügyi irányt vett és az újonnan felépült malommal állandóan fokozta termelését. A gazdasági válság kezdetének időpontját, az 1869 évet véve alapul, 1873-ra 83%-kal emelte meg termelését, ellentétben a pesti nagy malmokkal, melyek termelésüket ez idő alatt csökkentették. Debrecen kereskedő társasága, mely finánctőkésként uralta a malmot, tehát egész másképpen ítélte meg lehetőségeit mint az óvatosan spekuláló pesti szakemberek.

1873-ban Bécs világkiállítást rendezett. Pékár Imre is bemutatta a debreceni gőzmalom őrleményeit és kitüntetést ért el velük14. Eközben a malom már a válság felé haladt. Nehézségeit nemcsak az 1873 évi bécsi tőzsdekrach, a hitelválság és pénzszűke, a nagy budapesti konkurrencia, a monopolhelyzetét mindinkább veszélyeztető nagyváradi malom intenzív szerepe, a gyenge búzatermés és magas búzaárak, hanem elsősorban a túl nagy osztalékkifizetés, árufelhalmozással kapcsolatos spekuláció és az elhibázott pénzügyi vezetés okozta. Mindennek eredménye az 1874-es év 154 386, — frt és az 1875-ös év 8374,— frt veszteségében csapódott le. A Mayer—Koncz-féle monográfiában publikált mérlegek elemzése mindezt világosan tükrözi. (3. táblázat).

34 Műszaki nagyjaink VI.

529