Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)
Pekár Zsuzsa - Pénzes István: Pekár Imre
2-án Pékár Imre — melyet „az okos Beck Pál, nyitrai szegény luteránus pap fia épített, ahol mindent felforgatnak, hogy az ifjú gróf, akinek mamája Beck Pál leánya volt, házasodhasson.” 1864. II. 4-én költözött el végleg a rozsnyói szülői házból és Debrecenben a Dragota házban kapott szállást. A Dragota család nagyon szívélyesen fogadta, sőt leendő raktára számára felajánlották egész udvarukat és egy pince építésének lehetőségét, tanyájukon pedig a gépek kipróbálását8. A debreceni István Gőzmalomban töltött 11 év döntő befolyást gyakorolt Pékár Imre pályafutására. Ahhoz, hogy őt megértsük, ismernünk kell nagy vonalakban a malom akkori történetét és azt a közgazdasági hátteret, amely e mögött meghúzódott. A malomban való véglegesítéséről így számol be Emmának 1864. II. 11-én: ,,II/6.-án másodnapján itt létemnek látogattam meg több matadort a gőzmalom társulatnál, február 8.-án lettem az elnök, és az igazgató által bevezetve a gőzmalomba és installálva; gépész uram ugyan savanyú pofát vágott, hogy ezentúl kezem alatt lesz; végre tegnap 11/13.-án délután volt a választmányi gyűlés, melyen jelen voltam és bemutattam . . . ittlétem február 1.-től számíttatik.” A társulat elnöke ebben az időben Komlóssy Imre földbirtokos volt, akinek dedikált „Utazási levelek” című munkájára Pékár Imre a következőket jegyezte fel: „Az István gőzmalomban 12 éven át volt elnököm. Ezen idő alatt a kölcsönös megbecsülést sem az üzleti sem pedig a magán életben egy pillanatig sem zavarta meg félreértés, sem bizalmatlanság.” A részvénytársaság igazgatója az 1863-ban megválasztott Szepessy Gusztáv állítólag putnoki gazdálkodó volt, aki fél év haladékot kért, hogy a szakmával megismerkedjék, minthogy saját bevallása szerint sem a malomiparban, sem a kereskedelemben nem volt jártas [43. 17. p.]. Az igazgatói tanács tagjai elsősorban gazdag kereskedők voltak, de malomipari szakember nem volt közöttük. 1864. VI. 14-én Pékár Imre már arról ír Emmának, hogy nagyon jó kilátásai vannak, sőt annyi a munkája, hogy okvetlen fel kell állítania egy műhelyt, ahol alkalmazottat is fog tartani, aki távollétében felveheti a kapcsolatot a jelentkező ügyfelekkel. A malom elavult gépeinek felújítása érdekében rövidesen útnak indult és július 10-én így számol be útjáról: „Folyó hó 7.-én estve hagytam el Debrecent, a malom ügyében Pestre, Bécsbe, Prága és alkalmasint Poroszhonba menendő. Pesten kevés eredménynyel 2 napot töltöttem.” A családi dokumentáció szerint Pékár Imre 1864. X. 25-én tartotta esküvőjét Emmával Losonc-Tamásin. Debrecenben egy régi fénykép szerint a Karapházban laktak először. 1865-ben született első gyermekük, Imre, akit 1867-ben követett második fiuk, Gyula. Az István gőzmalom felújítása létkérdésnek látszott ahhoz, hogy lépést tudjon tartani a pest-budai malomipar hallatlan fellendülésével, melyet kiváló szakemberek, de elsősorban gyakorlott molnárok irányítottak.9 A kiválóan 526
