Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)

Pekár Zsuzsa - Pénzes István: Pekár Imre

képzett malomipari szakembereken kívül a pest-budai malomipar fellendülésében a terménykereskedők játszották a főszerepet10. Több milliós kereskedelmi tőkéjüket elsősorban a malomiparban koncentrálták, de emellett élénken részt vettek a bank- és váltóüzletekben és így összekötő szerepet játszottak a bankok és a malomipar között11 [35., 70. p.]. Akkor amikor Pékár Imre a debreceni István Gőzmalom kötelékébe lépett, ahhoz, hogy a malom életképes maradjon, hallatlan nagy szakképzettséggel, kereskedelmi és ipari tőkekoncentrációval, vasút és víziúton való kedvezőbb fuvar és szénellátási körülményekkel kellett felvennie a versenyt. Pékár Imre tervét, amely arra irányult, hogy a kőpadok átalakítását és a kőjáratok szaporítását12 a ,,Leesdorfi Escher és Wyss" gyárral végeztessék el, az István malom 1865. VII/1-én tartott választmányi gyűlése szavazta meg [43., 17. p.]. A felújítás eredménye meghaladt minden várakozást. Ehhez járult még a termelésre felhasznált munkaidő, így a termékek önköltségének csökkentése is [72. 35. p.]. Pékár Imre a malom kapacitását a súlyos konkurrencia mellett hat év alatt (1864—1870) több mint kétszeresére emelte.

Az István gőzmalom 1866-ban fizette fennállásának legmagasabb osztalékát: 50 frt-t, 100, — frt névértékű részvény után [43. 37. p.]. és a nagy nyereség következtében felmerült a malom bővítésének gondolata is. A kiegyezés még nagyobb lehetőségekkel kecsegtette a magyar ipart és így 1867. XII/12-én tartott választmányi gyűlés megszavazta egy új malom építésének tervét [43. 18. p.], viszont sajnálatos módon elvetette Pékár Imre tervét, hogy az új malmot a kezelési és szállítási költségek megtakarítása érdekében a vasút mellé építsék, és a gőzmalom meglévő telkén való építés mellett döntöttek.

Az 1867. évi párizsi világkiállításon az István gőzmalom rendkívül nagy elismerésben részesült. Pékár Imre erről 1881-ben megjelent munkájában így emlékezik meg: „Elismertetett általánosan, hogy elsősorban a magyar, ezek között pedig legelői az István Gőzmalom Debrecenben, az után az osztrák malmok absolute a legjobb, legfinomabb, legtisztább és legfehérebb lisztet gyártják és állították ki.” (9, 196. p.). Kitüntetés érte a debreceni malom lisztjeit 1869-ben a lipcsei kiállításon is.

Az új malom építése 1869-ben megindult. Szepessy „vezérigazgató”, akinek szerződése 1869. VH/l-el lejárt volna, már jóelőre lemondott tisztségéről [43. 19. p.]. Ekkor pályázatot hirdettek a megüresedett igazgatói állásra, amely az „Anyagi érdekeink” 1869. 25. számában is megjelent a következő szöveggel: „Pályázat nyittatik az István gőzmalom társulatnál Debreczenben 1869 évi július 1. napján üresedésbe jövő igazgatói állomásra, mellyel 2000, — osztr. ért. forint határozott évi fizetés —s az üzleti tőke 6% kamatjának levonásával fennmaradó tiszta jövedelemnek 4% van egybekötve . . . .” A kötelezettség 6 évre szólt, szükséges volt a szakképzettségről, gyakorlatról való bizonyítvány, a kettős könyvelésben való jártasság, magyar nyelvtudás stb. Pékár Imre is megpályázta az igazgatói állást, de az igazgató tanács 4:5 arányban — tehát 1 szótöbbséggel — Bialek László javára döntött. Pékár Imre ekkor úgy látta,

527