Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)

Pekár Zsuzsa - Pénzes István: Pekár Imre

Ugyancsak a városképek keltezéséből tudjuk, bogy 1862. decemberében még Párizsban tartózkodott, későbbi levelezéséből pedig azt, hogy az év végén hazatért Rozsnyóra. A kiállításon ui. felkereste őt egy Debrecenből származó ,,derék magyar ember, Szabó Lajos”, aki „módnélkül” hívta őt haza Magyarországra5 és ez adta meg neki az utolsó lökést. Visszautasította Szaid pasa Egyiptomba szóló fényes fizetéssel járó ajánlatát, a meghívást Indiába6, otthagyta biztos megélhetését Angliában és hazatért. Honvágya volt már 3 évi távoliét után, otthon akarta megvalósítani mindazt, amit tapasztalt, és Szabó Lajos leírása alapján nagy lehetőségeket látott Magyarországon. Az Angliában elért sikerélmények, a tudat, hogy oda mindig visszatérhet, biztonságot, önbizalmat adott az újabb próbálkozáshoz.

Hazatérve, Rozsnyóról Tamásiba sietett, hogy felkeresse az időközben odaköltözött Pékár Lajost és viszontlássa Emmát. Késő este érkezett Tamásiba. Lajos bátyja még ébren volt, de a ház népe már nyugovóra tért. De Emma a nyíló kapu zajára felébredt, ráismert Imre hangjára és gyorsan felöltözve lejött az emeletről a pipázóba, hogy őt üdvözölje. Pékár Imre egy későbbi levelében leírta és számtalanszor elmesélte, hogy amikor a feltűnő szép lánnyá serdült Emma feléje jött a ház belső lépcsőjén királynői tartásával, gyönyörű hosszú hajával, az döntő pillanata volt életének. Megfogadta, hogy senki mást nem vesz el feleségül, csak őt. E perctől kezdve minden törekvését csak jövendő házasságának szolgálatába állította. Meg kellett alapoznia a biztos jövőt, hogy megkérhesse Emma kezét. Haladéktalanul útnak indult és elbúcsúzva Rozsnyótól előbb körülnézett Losoncon, Vácott, elment Ercsibe, Marton vásárra, Pestre, Bécsbe, végül „Pékár Imre gépészeti irodája Pesten” cégtábla alatt az Aldunasor 4. sz. alatt, megnyitotta önálló vállalkozását. 1863. I. 1-én kelt levelében bevallotta Emmának szerelmét, és ettől kezdve részletesen beszámolt neki útjairól.

Emberfeletti erővel hajtotta magát és állandóan úton volt. Rozsnyó, Debrecen, Eger, Losonc, Tornaija, Váralja, Putnok, Miskolc, Tokaj, Böszörmény, Polgár, Tiszántúl felirattal érkeztek a levelek Tamásiba. Postakocsin és szekéren utazott és fájó szívvel gondolt vissza Angliára, az ottani közlekedési lehetőségekre7.

Egy Kraszna Horszkán 1863. VII. 15-én kelt levél szerint már jegyesek. ,,Az ég áldjon meg szeretett jó Emmám — írja Pékár Imre —, hogy a gyermek tiszteletteljes vonzódását és a fiatal férfiú első szerelmét így megáldottad; mond, mond ismét hogy szeretsz mert hiszen én magamnak nem birok hinni .. . Mert én még boldog nem voltam soha és magamért nem szerettem és most azt, kit kilenc év után viszontláttam és ki iránt a gyermek vonzalma a férfi véges és első lángjává gyúlt — magagénak nevezhetem. Szédítő érzet: te és enyém!” Levelei ma már túlfűtöttnek, fellengzősnek tűnnek, de felidézve egyéniségét, nem csak a kor romantikus szellemét, hanem a való igazat is fedik. Csak Emmában látta élete célját, ő képviselte számára az eszményi nőt, őtőle várta az annyira áhítozott otthon megvalósulását és minden boldogságát.

523