Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)

Dr. Kozák Imre: Sályi István

soproni önállósulási törekvések. Ezek végül is abban csúcsosodtak ki, hogy 1956 végén a soproni Bányamérnöki, Földmérőmérnöki Kar és Erdőmémöki Főiskola rektort választva önállósította magát (9). 1957 januárjában a Kohómérnöki Kar tanárai —- hivatkozva az önállósodott soproni egyetemi részlegre és a bányamérnökképzéssel fennállott több mint kétszázéves tradíciókra — kijelentették, hogy ha nem is azonnal, de elvben az anyaintézményhez kívánnak tartozni.

E nem egyszerű helyzetben jelentős támogatást jelentett Miskolc város tanácsa Végrehajtó Bizottságának 1957. július 11-i ülése (9), amely egyértelműen állást foglalt amellett, hogy a város a törvény szerint létesített egyeteméhez minden körülmények között ragaszkodik. Az egyetem jövőjét érintő kérdések vizsgálatakor, hasonlóan foglalt állást az MSZMP megyei Bizottsága is.

A kibontakozás további állomása ,,A Nehézipari Műszaki Egyetem jelentése” című dokumentum, amelyet Miskolcról Dr. Sályi István rektor, Sopronból Dr. Zarnbó János dékán írt alá 1958. február 1-én (9). E dokumentum címe, és az a körülmény, hogy azt a Művelődésügyi Minisztérium egybefűzve kérte Miskolc és Sopron vonatkozásában, arra utalnak, hogy a kormányzat az 1955. évi 31. sz. törvényerejű rendelet értelmében a Nehézipari Műszaki Egyetemet egyetlen egységnek tekinti. A dokumentum miskolci része szerint az egyetem Miskolcon felépült létesítményei helyet tudnak biztosítani a Sopronban működő tanszékek és hallgatói évfolyamok elhelyezésére. Az akadályt az átköltöző oktatók lakásigényei jelentették. Erre a célra tanári villák és lakóházak építése kezdődött meg még 1956-ban, egyelőre azonban az épületek nem álltak rendelkezésre. A többé-kevésbé optimista fenti megállapítások ellenére sem történt meg a Miskolc—Sopron kérdés gyakorlati eldöntése, amint azt az 1957/58-as tanévi 1958. július 15-i rektori jelentés leírja (9).

Végül is minden akadály elhárult és 1959. május 3-án egvidőben jelentették be Miskolcon és Sopronban az 1959. évi 21. sz. törvényerejű rendelet szövegét, amely 1. §-a szerint: ,,(1) Az NME bányamérnöki kara soproni részlegét, földmérőmémöki karának működését 1959. évi szeptember hó 15. napjáig meg kell szüntetni. (2) Az NME 1959. évi szeptember 15. napjától az alábbi karokra tagozódik: bányamérnöki kar, kohómérnöki kar, gépészmérnöki kar.”

így a tízéves Nehézipari Műszaki Egyetem ünnepsége az 1959/60. tanév elején egyúttal a miskolci egyetem 1949. évi XXIII. törvény szerinti egységét és megvalósulását is jelentette. Ünnepi beszédének az egyetem tízéves történetét összefoglaló részét Sályi István rektor a következőképp fejezte be (9): ,,Boldog volnék, ha mindnyájan, akik akár az egyik, akár a másik oldalon viaskodva, részt vettünk ezekben a nehéz küzdelmekben, ma már egyforma gondolatokkal pillantanánk vissza a múltba, és előre a jövőbe; ha megértenénk, hogy az egymással szembenálló, merőben ellentétes nézetek mögött is egyformán becsületes jószándék húzódhat meg; ha meglátnánk, hogy az ellentétes nézetek összeütközéséből Alma Materünk megerősödve került ki; ha éreznénk, hogy a jövőben is fáradhatatlanul kell munkálkodnunk — most már együtt — a mi

416