Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)
Dr. Kozák Imre: Sályi István
egyetemünk és a magyar műszaki felsőoktatás ügyének felvirágoztatásán.” Az idézett záró kifejezés, a magyar műszaki felsőoktatás felvirágoztatása volt Sályi professzor tevékenységének fő vezérelve, már korábban is, de különösen 1949 óta, mint a Nehézipari Műszaki Egyetem Mechanikai Tanszéke 25 éven át volt professzorának, ebből 22 éven át vezetőjének és mint az egyetem 11 éven át volt rektorának. Sokan vélik úgy és ezek közé sorolja magát a jelen tanulmány szerzője is, hogy Sályi professzornak meghatározó szerepe volt a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem kialakításában, hogy a Miskolcon épülő új műszaki egyetem nem tudott volna nélküle úrrá lenni azokon a nehézségeken, amelyeket 1949 és 1959 között le kellett gyűrnie és amelyek többször a fennmaradását is veszélyeztették. Ma már, 1984-ben — eltekintve az Állam- és Jogtudományi Kar helyzetétől — az építészetileg befejezett, szervezeti és tartalmi életben konszolidálódott miskolci egyetemen is szinte hihetetlennek tűnnek azok a gondok és nehézségek, amelyekkel Sályi István rektornak és munkatársainak meg kellett küzdeniök. Ezek mindegyike önmagában is jelentős erőfeszítéseket igényelt, egymásra hatásuk és kapcsolataik azonban annyira erősek voltak, hogy nem egyszer az emberi teherbírás határát súrolták. A Miskolc—Sopron vitáról az előzőek már részletesen szóltak. Ehhez járultak még a következők: az egyetem építészeti tervei, az építkezések és azok ütemezése, az oktatás felfutásával együtt évenként növekvő hallgatói létszám számára tantermek, szállás, étkezés biztosítása, azzal nehezítve, hogy az építkezések üteme rendszerint elmaradt a tervezettől; a közlekedés megoldása az egyetem városban működő részlegei és a Dudujka-völgyi részleg között, oktatói kar biztosítása, számukra a lakáskérdések megoldása, az egyetem szervezeti életének kialakítása, együttműködés a politikai és társadalmi szervezetekkel, az oktatás tárgyi feltételeinek biztosítása, tantervek és tantervreformok, a kutatómunka megindítása és ösztönzése, bekapcsolódás az ország tudományos közéletébe, együttműködési szerződések kötése külföldi egyetemekkel, az ifjúsági közösségi munka formálása, kapcsolatok kiépítése a várossal és a megyével, és még sorolhatnánk tovább. Sályi István rektor szerette volna az egyetemet egy nagy családnak tekinteni és ilyenné formálni, amelyben oktató, hallgató és minden dolgozó vállvetve, az együttműködés szellemében küzd a közös célok eléréséért, a felmerülő problémák megoldásáért és amelyben mindenki együtt örül az elért sikereknek. Rektori munkájában, eredményeiben — egyéni képességei, adottságai és ezek messzemenő igénybevétele mellett — sokat köszönhet eme szemléletének, ezen keresztül közvetlen és távolabbi munkatársai segítségének. Nincs értelme 11 éves rektori ténykedésének dátumait, eseményeit felsorolni. Elegendő talán összefoglalóan annyit mondani, hogy Sályi István rektor e 11 év alatt minden erejével a miskolci egyetemért dolgozott. Rektori tisztségéről történt lemondása alkalmából az egyetemi tanács 1961. augusztus 1-i ülésén 27 Műszaki nagyjaink VI. 417
