Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)
Dr. Kozák Imre: Sályi István
tematikai és műszaki doktorátusa és a Gépészeti Zsebkönyv Mennyiségtan, Mechanika, Szilárdságtan fejezeteinek megírásával elért hírneve ellenére az akkori viszonyok között még arra sincs reménye, hogy valaha adjunktussá nevezzék ki. Sályi (Springer) Istvánnak kortársa, és a 20-as, 30-as, 40-es években sorstársa volt Beüss Endre (1900—-1968), a mechanika későbbi professzora. Reuss Endre 1922-ben szerzett gépészmérnöki oklevelet, 1922—24 között tanársegéd volt a József Műegyetem Gépészmérnöki Karának Műszaki Mechanika Tanszékén, 1924-től 1950-ig a Fővárosi Gázműveknél teljesített szolgálatot, majd 1950—53 között a Vegyiműveket Tervező Vállalatnál dolgozott. Közben 1929—38 között tudományos dolgozatainak sora jelent meg németül a ZAMM- ban. Közöttük 1930-ban a „Berücksichtigung der elastischen Formänderung in der Plastizitätstheorie'’ című dolgozata (8) tudományos értékű világhírnevet szerzett számára, amennyiben a dolgozatban publikált képlékenvségtani egyenletek azóta is a Prandtl—Reuss egyenletek elnevezést viselik. (Prandtl, L. szavakban fogalmazta meg, hogy a maradandóan deformálódó testek terhelés alatti alakváltozása két részből, egy rugalmas és egy képlékeny részből tevődik össze, míg Reuss Endre a törvényt matematikai formába öntötte.) Sályi Istvánhoz hasonlóan Reuss Endre sem tudott az akkori Műegyetemen felkészültségének megfelelő álláshoz jutni. Csak 1953-ban hívták meg egyetemi tanárnak a Budapesti Műszaki Egyetemre, a Gépészmérnöki Kar Műszaki Mechanika Tanszékére. Ott dolgozott nyugdíjba vonulásáig, nyilvános hazai szakmai elismerésére és méltatására azonban csak 1967-ben, az IUTAM Magyar Nemzeti Bizottsága által Miskolcon, a Nehézipari Műszaki Egyetemen szervezett Képlékenvségtani Kollokviumon került sor. A Kollokvium egyik fő kezdeményezője és szervezője éppen Sályi István volt. Külön öröme a szerzőnek, hogy Sályi István aspiránsaként elsőnek alkalmazta a Prandtl-Reuss egyenleteket vékonyfalú körhengerhéj forgásszimmetrikus rugalmas-képlékeny alakváltozásának numerikus vizsgálatára (5). Sályi István a Szabadalmi Bíróságon 1937—49-ben töltött évei alatt is megragadott minden alkalmat, hogy a mechanikát taníthassa. 1939-ben egyetemi magántanár lett a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gépész- és Vegyészmérnöki Karán. Magántanári előadásai a „Szilárdságtan különleges problémái” címen kiemelkedő színvonalukról voltak híresek. A második világháború alatt, az 1940—42-es években, megszakításokkal összesen 10 hónapot katonai szolgálatban töltött (rendfokozata alhadnagy volt). 1946-tól meghívott előadó az egyetem Műszaki Mechanikai Tanszékén. Néhány I. éves gépészmérnökhallgató-évfolyamnak előadja a Statika című tantárgyat. 1948-ban meghívást kapott az 1947-ben létesített és működését 1948-ban megkezdő Állami Műszaki Főiskolára a Statika című tantárgy előadására, eleinte az energiagazdaságtani, majd a bányamérnöki tagozaton. Sályi professzor nagy kedvvel tanított az Állami Műszaki Főiskolán, amit az is tükröz, hogy már 409
