Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)
Dr. Romvári Pál - Dr. Béres Lajos: Zorkóczy Béla
10—11 óra között vetődött fel egy-egy probléma; még ilyenkor is készséggel állott a tanszéken őt felkereső hallgatóság rendelkezésére. Oktatási és tanszékteremtő munkásságának elismeréséül 1953-ban a Felsőoktatás Kiváló Dolgozója kitüntetést kapta. Közben a Vasipari Kutató Intézetben is nagyjelentőségű munkák folytak. A szakirodalomból nyilvánvaló volt ugyanis, hogy a forgácsoló, valamint a meleg- és hidegalakító szerszámok valutát igénylő ötvözött anyagaival való takarékoskodás legeredményesebb módszere a felrakóhegesztés. A különböző szerszámok anyagának igénybevétele ugyanis annak egyes helyein lényegesen különböző. A szerszám dolgozófelülete, vágóéle igen nagy felületi nyomásnak, kopásnak, esetleg helyi felmelegedésnek van kitéve. A dolgozó felületet alátámasztó szerszámtest viszont nagy nyomással, nyírással, csavarással terhelt. A szerszám élének a legnagyobb keménység, a testének pedig a nagy szilárdság és szívósság felel meg. Az edzési keménység és a karbidok keménysége minimális szívóssággal párosul, a szerszáméi céljaira tehát leginkább alkalmas erősen ötvözött acél, a szerszámtest számára nem megfelelő. Erre az ötvözetlen és kissé ötvözött acél jobban megfelel. Ezért születtek meg a betétkéses, a gyorsacél-, keményfém- és keramikus lapkás forgácsoló szerszámok. Ugyanez teremti meg a létjogosultságát a szerszámél-felrakó hegesztésnek is azzal a jellegzetességgel, hogy a kemény élnek a szívós testtel való kapcsolásának alkalmazási területét szinte korlátlanul kiterjeszti. Az 50-es évek hegesztéstechnikája azonban hazánkban alig haladta meg a 30-as évek színvonalát. Nem volt kidolgozva megfelelő hegesztéstechnológia, és nem gyártottunk ötvözött acél hegömledéket adó bevont elektródokat sem, de elektródgyárunk is elavult volt. Elsősorban az utóbbi feladatot kellett megoldani. A Csepeli Elektródagyár korszerűsítésének az a tanulmány lett az alapja, amelyet Csehszlovákiából hazatérve készített, ahol az elektródgyártást tanulmányozta 1952-ben. Nagy jelentőségű, hogy ezután a gyár alkalmassá vált erősen ötvözött hegömledékű bevont elektródok gyártására is, amelyek összetételét, receptúráját a Vasipari Kutató Intézet vezetése alatt álló osztálya dolgozta ki és ellenőrzött. E munkáról a következőképpen számol be tudományos önéletrajzában [2]. ,,Az elektródok terén választanunk kellett a huzalötvözésű, vagy bevonatötvözésű elektródok között. Ismert volt a szakirodalomból a bevonatötvözés lehetősége, de sokan kételkedtek annak minőségi ötvözött heganyag megbízható előállítására való alkalmasságában . . . . . . Kiválasztottuk a legjobb hidegvágó szerszámacélt a 2%C-, 12% Cr-tartalmú, akkor CrSl jelű krómacélt és az 1% C-,5% Cr-, 12% W-, valamint 3% V- tartalmú G—585 jelű gyorsacélt. Ezek ötvözőtartaimát szem előtt tartva rendre megállapítottuk a szokásos acél kötőelektródok huzalanyagába való beötvözési %-ait a különböző elemeket tartalmazó ferroötvözeteknek. A heganyag 378
