Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)
Dr. Romvári Pál - Dr. Béres Lajos: Zorkóczy Béla
C-tartalmát ezüstgrafit adagolásával szabályoztuk. Az elektródbevonatba a szokásos ívstabilizáló és védősalak anyagokat kevertünk. A félüzemi és üzemi kísérleteket már úgy végeztük, hogy kutatócsoportunkat kiegészítettük a Csepeli Elektródgyár szakembereivel, és ezzel elindítottuk az Elektródgyár gyártmányait korszerűsítő kutatómunkánkat. Addig, amíg ez a munka be nem fejeződött, az együttes kutatócsoport legalább havonta egyszer tartotta megbeszéléseit felváltva, a kutatóintézetben és az elektródgyárban. Ezzel biztosítottuk, hogy a kutatási eredményeink az elektródgyár gyártmány választékát bővítve automatikusan bekerültek az ipari felhasználásba. Az elektródgyár mérnökeivel való együttműködés olyan szoros és gyümölcsöző volt, hogy a bevonatötvözés eljárását átvették és hasznosították a 8-féle gyengén ötvözött, és az EK—20 nagy Cr-tartalmú hőálló ferrites krómacélok kötő- és felrakóhegesztésére, valamint az EfMn 14, 1,2% C, 12% Mn-tartalmú heganyag felrakóhegesztésére szolgáló elektródjaik előállítására is. Az első két szerszámfelrakó elektróda sikeres kidolgozása után egymás után kidolgoztuk a 18—4—1-esként ismert 18% W-ot tartalmazó EfG—370 jelzésű nagy teljesítményű gyorsacél heganyagot adó, és a még 5% Co-t is tartalmazó EfG—275 jelzésű legnagyobb teljesítményű gyorsacél heganyagot biztosító elektródot. Az előző választékot kiegészíti az EfWS—1 és az EfWS—2 jelű elektród, amely a melegsajtoló szerszámok hegesztésére szolgál. Az első kb. 10%, a második kb. 3% W-ot tartalmaz, 2...3% Cr-on kívül, a heganyagában (5. ábra). A szerszámfelrakó hegesztés témakörének komplex kidolgozása munkámnak talán a legizgalmasabb, legtöbb gazdasági hasznot hozó része volt. A Vasipari Kutató Intézetben Péter Albert munkatársammal együtt 1950- ben kidolgoztuk az új metallurgiai elvek alapján működő E ÖV—1 jelzésű öntöttvas félmeleg ívhegesztésre alkalmas elektródát. Akkor még nem voltak ismertek G. J. Pogodin Alekszejev ,,A hegesztési folyamatok elmélete” és G. A. Nyikolajev „Hegesztés” című könyvei, ezért saját elméleti elgondolásaink alapján dolgoztunk. Amikor a szovjet szerzők művei megjelentek, akkor kiderült, hogy a követett út tényleg új. Az ipari gyakorlat megmutatta, hogy helyes utat jártunk. Űj elektródjainkkal sok tonnányi selejtes szürkeöntvényt változtattak át minőségi készárúvá, és sok törött öntvényt hegesztettek meg gyáraink.” A hegesztőelektródák területén kifejtett munkássága úttörő jellegű volt, mivel bevonatötvözéssel erősen ötvözött elektródákat ezt megelőzőleg sehol sem gyártottak. E lehetőséget a külföldi nagy elektródagyárakkal egyidőben, vagy részben azokat megelőzve ismerte fel, a Csepeli Elektródagyár az ily módon gyártott elektródák katalógusát már 1953-ban megjelentette. Munkássága nyomán vált ismertté hazánkban először magyar nyelven az, hogy az erősen ötvözött nagyméretű, vagy bonyolult alakú szerszámok javító-379
