Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)

Dr. Romvári Pál - Dr. Béres Lajos: Zorkóczy Béla

zetett kezdetben, később azonban már kinevezett tanársegédek és meghívott óraadók vették át e feladatot teljes egészében.

A tanszék 1951-ben költözött az Egyetemvárosban átadott új épületbe, egyelőre ott is ideiglenes helyére, a jelenlegi Olajtermelési Tanszék földszinti 16—18 sz. szobáiba és a szemben levő három laborhelyiségbe.

A tanszékből 1952-ben Mechanikai-technológia II. elnevezéssel kivált a mai Gépgyártástechnológia ill. a Szerszámgépek Tanszék jogelődje, ezért a tanszék elnevezése néhány éven át Mechanikai-technológia I. Tanszék volt. A tanszék berendezése ezután rohamosan gyarapodott, a beszerzett hőkezelő kemencék és hegesztőgépek, műszerek és mikroszkópok egyre jobban lehetővé tették a tényleges gyakorlatok szervezését és tartását, amelyet eddig a gyárlátogatások pótoltak.

Az első években a következő tárgyakat oktatta:

— Szerkezeti anyagok technológiája I. (metallografia) 2. félév, 2 óra ea + 1 óra gyak.

— Szerkezeti anyagok technológiája II. (anyagvizsgálat, nyersvas- és acélgyártás, képlékeny alakítás) 3. félév, 3 óra ea + 1 óra gyak.

— Szerkezeti anyagok technológiája III. (porkohászat, papír- és üveggyártás, fa- és műanyagipari ismeretek, fonás, szövés), 4. félév, 3 óra ea + 1 óra gyak.

— Hőkezelés. 6. félév, 2 óra ea + 1 óra gyak.

— Hegesztés. 7. félév, 2 óra ea + 1 óra gyak.

Céljairól, első feladatairól álljon itt önvallomása:

,,1924—1945 közötti években megfigyeltem, hogy gépgyárainkban a hőkezelést mindenütt csakis átöröklött vagy ellesett receptek szerint végezték. Sehol sem hallottam a hőkezelésnek az anyag átalakulására gyakorolt hatásáról, a szövetszerkezetek hőkezelés okozta kialakulásáról, és ennek az anyag mechanikai tulajdonságaiban jelentkező hatásáról. Tudtam, hogy ilyen körülmények között gépgyártásunk nem tud korszerű, versenyképes gyártmányokat előállítani. Egyetemi tanári kinevezésemkor elhatároztam, hogy e téren minőségi változást fogok tevékenységemmel elérni.

Korunk tervezőmérnökét mindennapi munkája az elé az állandóan visszatérő feladat elé állítja, hogy szerkezeteihez a legkülönbözőbb és egyre fokozódó igénybevételeknek megfelelő anyagot válasszon. A gépgyártó mérnöknek pedig az a hivatása, hogy az anyagválasztás helyességét ellenőrizze, és a gyártás során az anyagot úgy alakítsa, hőkezelje, hogy az a kész szerkezetbe e legmegfelelőbb tulajdonságokkal kerüljön be. Ennek a feladatnak a gépészmérnök csak úgy tud megfelelni, ha a szerkezeti anyagok tulajdonságait fizikai szemléleten alapuló, metallográfiái tudással ismeri, azaz ismeri a tulajdonságok fizikai alapját és változásuk módjának, a hőkezeléseiknek tudományos összefüggését. Tudományos munkám első célkitűzése volt, hogy a magyar gépipar műszaki szakembereinek vérébe beoltsam a metallográfia alapján végzett tudatos hő374