Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)
Dr. Romvári Pál - Dr. Béres Lajos: Zorkóczy Béla
kezelés elveit. Tudományos tevékenységem egy részét ennek a célnak szenteltem. A szabványok tartalmazzák a szerkezeti anyagok tulajdonságait, sőt helylyel-közzel hőkezelési utasításait is. Ez az egyre szaporodó táblázatos adathalmaz érdektelen lidércnyomásként terheli a logikus gondolkodáshoz szokott szakemberek fejét. Természetesen senki sem szerette a táblázatokba foglalt anyagismereteket. A minőségi változást azzal értem el, hogy a táblázatok holt számait felcseréltem az anyag szerkezetében a hőkezelések során lefolyó érdekes változások elbeszéléseivel. Arra törekedtem, hogy a hőkezelés terén a régi statikus helyett egy új dinamikus szemlélet fejlődjék ki.” A metallográfiái átalakulások ismeretében végzett hőkezeléseknek elterjedését nagyon gátolta az, hogy a gyárak a hőkezelési tudásukat titkolták, és csak saját gyártmányaik jó minőségének biztosítására használták fel. Ez az oka annak, hogy Davenport és Bain 1930-ban kidolgozott „^’’-görbéjét a magyar hőkezelő szakemberek még 1948-ban is csak hallomásból ismerték. Az Í3/S”-görbék — helyesebben „C”-görbék — hasznosítását csak az 1950-ben megjelent szovjet szakirodalom alapján ismertethette 1952-ben megjelent könyvében. Az acélok folyamatos hűtésére érvényes átalakulási diagramjait csak 1954— 1956 között közölte a Max-Planck-Institut für Eisenforschung. Azonnal megkezdte felhasználhatóságuk ellenőrzését és ezek után írta meg 1962-ben megjelent Pattantyús: Gépész- és villamosmérnökök kézikönyve 5. kötetében a ,,Hőkezelés” c. fejezetet. Ez a kézikönyv már minden hőkezelés művelettervét az izotermás vagy a folyamatos hűtésre érvényes átalakulási diagram alapján írja le. Ezzel megtanítja az ipari szakembereket a metallográfiái átalakulások alapján — tehát nyitott szemmel végzett — hőkezelésre. E szemlélet jegyében tartotta első előadássorozatait még 1948-ban a NIK gyártástervezői tanfolyamán, amelynek rövidített anyaga 1949-ben jelent meg nyomtatásban „Acélok hőkezelése” címmel. Ennek átdolgozott anyaga ,,A Hőkezelés technológiája” címmel 1952-ben jelent meg, s ez tekinthető az első magyar nyelvű, korszerű szemlélettel összeállított hőkezelő szakkönyvnek (3. ábra). Ez a kiadvány több éven át mint segédkönyv szerepelt a második féléves tananyaghoz, s a jegyzet mellett komoly segítséget jelentett a felkészülésben. Munkásságáért 1952-ben a Magyar Népköztársaság Érdemérem aranyfokozatával tüntették ki, tudományos kutatómunkájának eredményéért pedig a TMB-től megkapta a műszaki tudományok kandidátusa fokozatot. Meggyőződése volt, hogy szakirodalom hiányában Magyarországon az egyetemi jegyzetek pótolhatatlan szerepet töltenek be az oktatásban és az iparban egyaránt, ezért elsőrendű feladatának tekintette a hallgatóság jegyzettel való ellátását. Természetesnek tartotta, hogy a vizsga előtt jegyzeteit (4. ábra) minden hallgató kézhez kapja, a hallgatóival vizsgák előtt rendszeresen konzultált. Jó diákszokás szerint megesett az, hogy a vizsga előtti hajrában este 375
