Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)
Korbuly Pál: Korbuly János
járót, amit Győrben — több vállalat kooperációjával — többezres darabszámban gyártottak a háború végéig. Korbuly János szerepe ebben az volt. hogy megszervezte a sebességváltók és hátsó hidak sorozatban történő gyártását. A hatkerekes kísérletei jól sikerültek, de — mint mondotta — a „félresikerült ötletek” sok bajt okoztak. Ezek között a legképtelenebb az ugyancsak a felső katonai vezetés által erőltetett ötlet volt, hogy a lövésbiztonság érdekében tömör gumiabroncsokat kell alkalmazni. Kétségtelen, hogy az ilyen kerekek nem voltak érzékenyek a gyalogsági fegyverek találatára, de 30—40 km/h sebesség felett a fellépő rázások tengely- és alváztöréseket okoztak. A legyártott 50 darabból csak néhány tömörgumis volt, és „alig voltunk képesek megértetni, hogy az ilyen futómű megoldhatatlan feladat elé állítja a konstruktőröket”. Az 1930-as évek első felében megindult Csepelen a vontatógyártás. A polgári célokra az amerikai John-Deere traktor [14], katonai rendelésre pedig az olasz Fiat-Pavési tüzérségi vontató licencét vásárolta meg a gyár [3]. Mindkettő több száz darabot jelentett és Korbuly János feladata elsősorban a gyártás, ezen belül a felszerszámozás volt. A Pavesi-gyártás nem jelentett nagyobb nehézséget — mondotta —. de egy nagyon tanulságos részletet kiemelt. Miután az összkerékhajtású vontató két tagból álló, csuklós kivitelű volt. a két külön mozgó alvázfél között kardántengely képezte az összeköttetést. A több mint 4000/perc fordulatszámú csőtengely hossza több mint 1 méter volt; a torziós lengésék csillapítása érdekében a csőtengelyen belül 25 mm átmérőjű edzett, köszörült tengely helyezkedett el. Ennek előállítása az addig ismert gyártási kultúrához képest nagyobb igényeket jelentett. A legkisebb ütés vagy dinamikus kiegyensúlyozatlanság esetén a tengely elgörbült. Ekkor találkoztak Csepelen először a gyártás közben alkalmazott dinamikus kiegyensúlyozással és ez a közbeiktatott ellenőrzési művelet megoldotta a problémát. Az ugyancsak licenc alapján gyártott „VI” és „V2” típusjelzésű 40 LE-s (30 kW) mezőgazdasági traktor — miután amerikai eredetű volt — csak annyiban jelentett konstrukciós újdonságot Korbuly János részére, amennyiben a metrikus rendszerre történő áttérés sorozatgyártásban problémákat jelenthetett. Bebizonyosodott, hogy nem elég a kötőelemek és a csapágyak gépies átszámolása, sok esetben — határesetek miatt — konstruktőri beavatkozásra van szükség. A gyártás technológiai vonatkozásban nem támasztott nagyobb igényeket a forgácsoló üzemek számára, de az egyébként kereskedelmi árunak számító tételeknél — elsősorban a 2"-os „gall” láncoknál — meg kellett szervezni a hazai gyártást. Jellemzésül a gyár vertikalitására nem volt kérdéses, hogy a lánc házilag előállítható és mind a sajtolás, mind pedig a köszörült csapokkal történő összeszegecselés technológiája nem okozott nehézséget. Mint műszaki érdekességet említette meg, hogy a 2 hengeres, 4 ütemű — fekvő elrendezésű — motor „sánta” volt; két gyújtás között a főtengely 180°-ot fordult el, ezt követően 540° után került sor ismét gyújtásra. Bár a jelenség 18 Műszaki nagyjaink VI. 273
