Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)

Korbuly Pál: Korbuly János

9. ábra

80 LE-s, két vezértengelyes, felülvezérelt motor (1934)

niszter, Gömbös Gyula, aki a jármű kialakításának szorgalmazása mellett olyan részletekbe is beleavatkozott, amelyekhez nem értett és amelyeket hibásan ítélt meg”.

A hatkerekes „Y” alakú alváza elöl a hagyományos tehergépkocsi elemeiből épült fel. A két hátsó lengőtengely hajtásánál a Hollós-féle szabadalom került alkalmazásra, aminek az volt a lényege, hogy nem tengelyenként alkalmaztak differenciált, hanem a kiegyenlítőmű központilag, a sebességváltóban nyert elhelyezést, zárható kivitelben. Innen hajtott hátra oldalanként egy-egy átmenő kardántengely és csatlakozott kúpkerékpárral a lengőtengelyekhez. A megoldás révén egyrészt szokatlanul nagy hasmagasság keletkezett, másrészt megoldódott az a —- két hajtott hátsó híd esetén állandóan visszatérő — probléma, amit a szokásos, tengelyközépen elhelyezett differenciálműből történő továbbhajtás jelentett.

A terepjárót egyebekben a 14 000 kg-os (140 kN) csörlő, a támkerékként alkalmazott pótkerék, az árokáthidaló képességet növelő melső támhenger tették katonai célokra alkalmassá. Említésre méltó, hogy a WM-hatkerekes továbbfejlesztésének lehet tekinteni az 1937-ben tervezett Rába-Botond terep-272