Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)

Korbuly Pál: Korbuly János

III. Motorfejlesztések és a nehezebb járművek

Az „LA” motor beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Szolid, egyszerűen gyártható kivitele és túlméretezett kialakítása miatt hibátlanul üzemelt és alkalmas volt arra is, hogy a későbbi égéstérfejlesztések következtében a megnőtt effektiv középnyomás miatt sem jelentkeztek a forgattyús hajtóműben meghibásodások. Ez a motor volt az, amit továbbfejlesztettek; eleinte a kompresszióviszony és a fordulatszám nőtt, később az alul vezérelt, oldaltszelepelt kivitele helyett félgömb alakú égéstérrel, felülvezérelt függő szelepekkel alakították ki. A 4 hengeres. 3230 cm3 lökettérfogatú motor teljesítménye így 80 LE- re emelkedett. Alapját képezte a további konstrukcióknak, így például az

1937-ben konstruált 180 LE-s (132 kW) V—8 elrendezésű motornak.

1930-ban került sor — a honvédség igényeinek megfelelően — a „WM H 2” típusjelzésű terepjáró gépkocsi tervezésére [3]. Korbuly Jánost bízták meg a népszerűén „hatkerekes”-nek nevezett 3 tengelyes jármű konstrukciójával. A már jól bevált LA-motort (8. és 9. ábra) alkalmazta. „Sok gazdája volt az új programnak” —emlékezett vissza —- „elsősorban az akkori honvédelmi mi-8. ábra

WMH—2 katonai terepjáró alváza

271