Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)
Korbuly Pál: Korbuly János
4. ábra A fischamendi repülőgépgyár műhelye (előtérben Korbulv János katonasapkában) gére felfigyelt a gyár tulajdonosa és jó elgondolásait, szorgalmát, mind erkölcsi, mind pedig anyagi elismeréssel jutalmazta. A gyár vezetősége 1920-ban a profil bővítése érdekében tervbe vette az autógyártást. Ennek első lépcsője az volt, hogy megszervezték az autójavítást. A gyártást illető végső elhatározás 1924-ben történt. Korbuly János ekkor már konstruktőri feladatot kapott és rövidesen, mint a szerkesztési iroda vezetője hasznosíthatta tehetségét ezen a területen is. Az előző évek gyártási tapasztalatai és a gyárral való megismerkedés azt eredményezte, hogy nehézség nélkül kezdhetett hozzá ahhoz a nagy és eredményes — közel negyed évszázados — munkához, ami a csepeli járműgyártás megalapozása, kifejlesztése és tökéletesítése volt. Ez a munka szükségszerűen megkövetelte a megfelelő konstruktőr- és gyártóbázist és tekintetbe véve az 1947-től felfejlődő háború utáni magyar járműprogramot, megállapítható, hogy ennek gyökerei mind a gyártási kultúra, mind pedig a járműgyártással foglalkozó szakemberek tekintetében valahol az 1930-as évek csepeli tevékenységében kereshetők. A járműgyártás gerincét képező motorfejlesztésnek a második világháború végéig 3 szakaszát lehet megkülönböztetni. 1924-től 1930-ig a 2 ütemű motorok készítését és tökéletesítését szorgalmazták [15], az ezzel kapcsolatos negatív tapasztalatok miatt 1930-tól áttértek a 4 ütemű típusok gyártására, majd 266
