Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)

Dr. Terplán Zénó: Pattantyús-Ábrahám Imre

,,A felszabadulás után első volt, aki a gyárkaput átlépte, és megkezdte, majd irányította a romeltakarítást. A gyár épületeinek, gépeinek 80%-a romokban hevert. Kimondhatatlan örömöt jelentett számára, amikor a romokban heverő gyárban elsőnek elkészült az új acélöntöde. Egy délutáni műszakra meghívott bennünket, nem akarjuk-e megnézni, hogy újra folyik az acél, és már békés célokat szolgál!”

Edit lánya pedig így írt (1):

,,Az első hónapok, sőt évek bizony nehezek voltak. A tönkrebombázott gyár felépítése és újjászervezése, a termelési kötelezettségek teljesítése mellett az inflációs időkben a gyár dolgozói számára felfogadható anyagi és munkakörülmények biztosítása hihetetlen nagy feladatot rótt rá. Ezek között derűs epizódnak számított, amikor pl. 1945 tavaszán, közmunka címén, kirendelték valamelyik közeli faluba birkákat őrizni. Csak azt sajnálta, hogy olyan rövid ideig tartott, mert igen üdítő pihenésnek tartotta.

Hasonló jellegű élménye volt, amikor egyszer — mivel úgyis Budapesten járt — ő hozta el hátizsákban a gyár minden dolgozójának néhány napi fizetését az infláció alatt. Nem tudni már, hány milliárd vagy billió pengővel a hátán az ablakon mászott be a vonatba, mert a lépcsőn és az ajtón nem tudott felszállni . . .

Amikor a vagongyárat államosították, őt nevezték ki az egész vállalat vezérigazgatójának, és mindaddig ezt a tisztséget viselte, amíg 1949-ben meghívott előadóként nem kezdett Sopronban, a Nehézipari Műszaki Egyetemen újra előadni . . .”

Balázs József ny. műszaki tájékoztatási osztályvezető így emlékezett vissza Pattantyús-Ábrahám Imrére [1]:

,,1950 januárjában elkezdte munkáját a vállalati műszaki könyvtár, amely előzmények nélkül jött létre, s amelynek első könyvtárosa én voltam (latin— francia tanári képzettséggel). A szervezéshez, munkaprogramunk kidolgozásához Pattantyús vezérigazgató-helyettes úr személyes segítséget nyújtott. Tájékoztatott a gyár távlati céljairól, ami a tervszerű anyaggyűjtéshez nélkülözhetetlen volt. 30 év távlatából úgy emlékszem vissza alakjára, abban a jellemző tartásban, ahogy a legtöbbször láttam. Kezében könyvvel, derűsen, csendes hangon beszélgetett. . .

Amikor egyszer egy francia szaklapból fordítottam le számára egy cikket, a fordítást aggodalommal adtam át, mert témája számomra teljesen járatlan terület volt. Nemcsak nyelvi nehézségeim voltak vele (szótár hiányában), ezeket a fogalmakat magyarul sem ismertem. A cikk az elektronikus folyamatszabályozással foglalkozott, ezen belül az ilyen célra használható elektromotorok, szervomotorok szükséges tulajdonságairól értekezett. Nagyon megkönnyebbültem, hogy jónak találta fordításomat. Később tudtam meg, miért érdekelte ez a cikk. Abban az időben vállalati fejlesztési téma volt az ívfénykemencék automatikus elektródszabályozása, a kézi szabályozásról való áttérés.

Azt hiszem, nem ez volt az egyetlen terület, ahol a fejlesztés irányának meg244