Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)
Dr. Terplán Zénó: Pattantyús-Ábrahám Imre
szabása, gyakorlati megszervezése mellett személyesen is ne foglalkozott az elméleti alapokkal és a gyakorlati részletekkel. . .”. 1950-ben tehát vezérigazgató-helyettes volt, mert meghívott előadóként visszatért a felsőoktatásba. A vezérigazgatói tisztséget Lakatos Albertnek, addigi helyettesének adta át 1949-ben, aki nyugdíjasként így emlékezett vissza rá 1980-ban (1): ,,Pattantyús-Ábrahám Imrét az államosításkor ismertem meg, amikor a minisztérium helyettesnek küldött le. Nagyon szívesen fogadott, és a vezérkarnak is ő mutatott be. Később, amikor ő lett a helyettes, ezt is zokszó nélkül vette tudomásul. Nagytudású műszaki ember volt. Én sokat tanultam tőle. Igaz barátok lettünk, nagyon sokat segített nekem, fáradhatatlan volt mindenben. A gyárban mindenki szerette. Én apámnak tekintettem. A precízségig pontos volt. Nagyon fájlaltam, amikor a minisztérium Miskolcra, az egyetemre helyezte, mert nagy szükség lett volna rá itt is. Én nagyon tiszteltem és becsültem. Halálával nemcsak a műszaki tehetség, hanem egy igaz ember távozott közülünk. Azt hiszem, a búcsúbeszédemben is kicsendült az iránta való tisztelet, a nagy tudós elvesztésén érzett fájdalom, akit én soha nem felejtek el. Örökké emlékezetemben marad.” 5. Pattantyús-Ábrahám Imre miskolci évei (1951—56) A Nehézipari Műszaki Egyetemet 1949-ben alapították Miskolcon a Bánya-, a Kohó- és a Gépészmérnöki Karokkal. Az I. éves bánya- és kohómérnök-hallgatók már Miskolcon kezdték meg tanulmányaikat, a felsőbb évesek Sopronban folytatták és fejezték be egyetemi éveiket. A felsőbb évesek oktatásába kapcsolódott tehát be Pattantyús-Ábrahám Imre 1949 őszén meghívott előadóként Sopronban. Amikor azonban két év múlva nagy szükség volt Miskolcon először a gépészmérnök-hallgatók, majd a kohómémök-hallgatók kalorikus és kohászati elektrotechnikai tantárgyainak oktatására, a miskolci professzorok hívták Pattantyús-Ábrahám Imrét, hogy vegye át az újonnan alapított Általános Géptani Tanszék vezetését (5. ábra). 60 évesen tehát ismét döntenie kellett, és ő szívesen jött Miskolcra, hogy ismét teljes mértékben része legyen az új kohómémök-nemzedék oktatásában, sőt 1952-től vezetője legyen a Kohómémöki Karnak dékánként, vállalva egyben a Miskolcon tanuló bányamérnök-hallgatóknak is a vezetését. Győrött azonban mély nyomokat hagyott, amint az Lakatos Albert idézett emlékeiből is kitűnt. Tamás fia is erre emlékezett vissza (1): ,,1951 nyarán a győri Vagongyár öntödéjében dolgoztam diákként, egy ívfényes kemence brigádjához osztottak be „ötödik keréknek”. Ott vettem először észre, hogy apámat milyen tisztelettel és megbecsüléssel kezelték az öntöde munkásai. Ezt ő nemcsak vitathatatlanul munkásvédelmi intézkedéseivel ér-245
