Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)

Dr. Terplán Zénó: Pattantyús-Ábrahám Imre

széken való elhelyezkedésem gondolatát. Amellett, hogy örültem az ilyen lehetőségnek, mégis arra kértem a professzort, hogy először a külföldi tanulmányutat próbálhassam ki. Négy hónap múlva már a bajorországi Maximilianshütte fizetéses mérnök-gyakornoka voltam. Pattantyús professzorral állandó kapcsolatban maradtam . . .

1927 nyarán hazatértem, elfoglaltam a tanszéki állást, egyelőre ugyan csak szakdíjnoki minőségben, persze tanársegédi ügykörrel. Újból végig hallgattam Pattantyús professzor világos, igen jól érthető, gördülékeny stílusban elmondott előadásait, s újból élveztem kitűnő, gyakran színes krétákkal élénkített, és mégis érthetőbbé tett tábla-vázlatait . . .”.

Pattantvús-Abrahám Imre tehát kiváló főiskolai professzor volt, szerették és tisztelték hallgatói, munkatársai. Tanártársai dékánnak választották. Ezekben az években érett tudóssá. Külső körülmények mégis válaszút elé kényszerítették. Edit lánya ezt a tényt a következőképpen fogalmazta meg (1):

,,1934-ben meghívást kapott a Rimamurány—-Salgótarjáni Vasmű Rt.-hez igen kedvező anyagi feltételekkel. Saját bevallása szerint nem biztos, hogy a meghívást elfogadta volna, ha nem jön a főiskolának a budapesti Műegyetemmel való egyesítése, és ezzel az, hogy Sopronból egy professzornak nyugdíjba kell mennie . .

Vagyis a 30-as évek elején ő volt a dékán. Neki kellett a kultuszminisztériumi döntésnek a Kohómérnöki Osztályra kiosztott racionalizálást végrehajtania. Ezt úgy oldotta meg, hogy saját magát áldozta föl, és átment az iparba. A nyugdíjkorhatárhoz közeledő kolléga pedig maradhatott.

Az összevonás egyébként a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem létrehozását jelentette, amelyen belül az eddigi Bánya- és Erdőmérnöki Főiskola egyetemi rangú Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Karként működött tovább ugyancsak Sopronban. A főiskolai tanárok — így Pattantyús- Ábrahám Imre is — műszaki egyetemi nyilvános rendes tanári kinevezést kaptak. Ezekből az időkből való az az 1934. jún. 30-án kelt levél, amelyet Fekete Zoltán, s soproni Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola utolsó rektora írt Pattantyús-Ábrahám Imrének (8):

,, . . . a vallás- és közoktatási Miniszter Úr .... a tényleges szolgálat köteléke alól való felmentéséről saját kérelmére történt ideiglenes nyugalomba helyezéséről értesít . . . Nem mulaszthatom el ez alkalommal, hogy .... a főiskolai szakoktatás terén szerzett nagy és hervadhatatlan érdemeiért mind a magam, mind a főiskola Tanácsának őszinte háláját és köszönetét ne fejezzem ki . . . Kérem, hogy díszes új állásában is tartsa fenn a Nagyságod és főiskolánk közt fennálló erős lelki köteléket, s az üzemi szakkörökben a jövőben is legyen lelkes szószólója és támogatója szakoktatásunk érdekeinek!”

238