Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)
Dr. Terplán Zénó: Pattantyús-Ábrahám Imre
volt megbízható számítási módszer. Pattantyús és Cotel professzorok az akkor ismert összefüggések részletes kritikai elemzésével rámutattak azok gyengéire, hibás koncepcióira és a gyakorlati felhasználás során mutatkozó nagyfokú pontatlanságukra. J. Puppe volt az első, aki a hengerléskor keletkező erőket és a munkafogyasztást kísérleti úton meghatározta. Nagyszámú kísérleteinek adatait felhasználva és elemezve sikerült Pattantyúsnak és Cotelnak olyan empirikus képletet megfogalmazni, amely a különböző üregekben végzett hengerlés telj esi tményszükségletének kiszámítását kielégítő pontossággal lehetővé tette. A könnyebb kezelhetőség érdekében nomogramot is szerkesztettek, és a gyakorlati használhatóságot számpéldákkal igazolták.” Arról, hogy milyen tanár volt ezekben az években, egy akkori soproni bányamérnök-hallgató, ma az MTA rendes tagja, Dr. h. c. Dr. Tarján Gusztáv ny. egyetemi tanár így nyilatkozott 1981-ben (1): „Emlékezetemben — a kissé raccsoló — Pattantyús-Abrahám Imre a jóság, a szeretetreméltóság, a gyöngédség, előzékenység és szerénység megtestesüléseként él, akiről — lelkiismeretes tanár létére — a szigorúság (lehet, hogy olykor még az igazságosság rovására is) teljességgel hiányzott; arról nem is szólva, hogy rosszindulatnak és nagyképűségnek a leghalványabb árnyalata sem keveredett hozzá.” Ezt a szépen megfogalmazott emléket továbbiakkal egészítette ki 1983-ban Szeless László ny. tudományos osztályvezető (1): „Pattantyús-Ábrahám Imre professzorral először IV. éves kohómérnökhallgató koromban (1924/25-ben) kerültem kapcsolatba a Kohógéptan c. tantárgy előadásainak hallgatása közben. Ez a kapcsolat azonban a tanár és hallgató normális vagy inkább átlagos összefüggésén nem terjedt túl. 1925 novembere elején jelentkeztem a II. szigorlatra (akkor ez volt a végszigorlat), mint a korábbi állam vizsgáztatás helyett immár szigorlatozó legelső évfolyam egyik tagja. Mindössze ketten voltunk ezen az évfolyamon hallgatók, s azt is lehet mondani, hogy a bevezetett szigorlati rendszert rajtunk próbálta ki a főiskola . . . 1925. nov. 18-án kaptam meg a szigorlati tervező feladatomat, méghozzá Kohógéptanból, vagyis Pattantyús professzortól. A beadási határidő dec. 14-én volt, vagyis alig négy hét alatt kellett a feladatomat kimunkálni, s emellett persze még a szóbeli vizsgálatra tanulni is kellett . . . Ez a négy hét volt az az idő, amely alatt Pattantyús professzorral szakmailag, s úgy érzem barátilag is közel kerültünk egymáshoz. A professzor minden nap meglátogatott, munkámat figyelemmel kísérte, ellátott tanácsokkal, a meglehetősen szűkös szakirodalmat, főleg a használható prospektusokat előkereste és rendelkezésemre bocsátotta. Úgy érzem, ez alatt a négy hét alatt többet tanultam a tervezés területén, mint korábban az egy évig hallgatott előadásaiban. A tervező-feladat, s dec. 15-én maga a II. szigorlat is jól sikerült, diplomás kohómémök lettem. Pattantyús professzor — nyilván ismeretségünknek az utolsó hónapokban szorosabbá válása miatt — felvetette a Kohógéptani Tan237
