Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)
Dr. Terplán Zénó: Pattantyús-Ábrahám Imre
Pattantyús-Ábrahám Imre a sokoldalúan képzett kiváló kohómérnök, főiskolai, majd egyetemi tanár, a győri Magyar Vagon- és Gépgyár újjáépítője I. Bevezetés ,,A technika feladata, hogy alkotásaival az emberi közösséget szolgálja, tehát a legszorosabban bekapcsolódik a gazdasági életbe: és ennél fogva a technikai feladatok legnagyobb része egyszersmind gazdasági feladat is”. Ezekkel a szavakkal kezdte dékánként Pattantyús-Ábrahám Imre 1931-ben egyik előadását [9], amely egyben egész kohómérnöki pályafutását jellemezte. Korai halálakor, 1956 elején a hazai szakmai közvélemény egyetemeken, kutatóintézetekben, a kohó- és gépiparban egyaránt, egyik legkiválóbb polihisztor egyéniségétől búcsúzott. Szomorú volt a gyász, nagy volt a veszteség és pótolhatatlan a halál által megszakított munka. Változatos pályafutásának utolsó állomása a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Általános géptani Tanszékének vezető professzori állása volt. Természetes tehát, hogy amikor elérkezett halálának negyedszázados évfordulója, a miskolci Egyetemtörténeti Bizottság bensőséges megemlékezést tartott Róla: emlékkiállítással és emlékfüzettel 1981 tavaszán (8). Ennek az életrajznak az összeállítója, az említett Egyetemtörténeti Bizottság vezetőjeként, de úgy is, mint Pattantyús-Ábrahám Imrének miskolci évei alatt tanártársa, ezen a 25 éves megemlékezésen szívesen vállalt szerepet. 1981- ben tehát sok anyagot sikerült összegyűjteni Róla, amely összeállítás a kiállításon általános érdeklődést keltett. Arról az új próbálkozásról volt ugyanis szó, hogy a Pattantyús-Ábrahám Imre gyermekeitől, volt főiskolai, gyári, egyetemi munkatársaitól, tanítványaitól kért rövid visszaemlékezések (1), kiegészítve néhány tanártársának és írónak — nyomtatásban is megjelent — Róla szóló idézeteivel kirajzolták pályafutása családi és munkahelyi folyamatában a nagyszerű ember portréját. Ezek közül Gerencsér Miklós újságíró és Déry Tibor Kossuth-díjas író Pattantyús-Ábrahám Imréről írt sorai a szakmai etika tartós érvényű jegyeit emelték ki könyveikben (5, 2). De ugyanerről szól a kézirat benyújtása után megjelent Saád Béla író is könyvében (12) a Pattantyús-Ábrahám Imréről szóló részben, továbbá Pattantyús professzor leányának hozzászólása a mérnöki eti15* 227
