Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)
Dr. Horváth Tibor - Góhér Mihály: Verebély László
ipar foglalkoztatását is szolgálják. A szükséges tőke másik részére a The Whitehall Trust adott 2,3 millió font hitelt és így az ajánlat pénzügyileg is meg volt alapozva. A hazai pénzügyi körök, amelyek korábban a villamosítási tervet nem méltatták figyelemre, az angol ajánlat hatására több ajánlatot is nyújtottak be, amelyek azonban sem méreteik, sem kidolgozottságuk, sem a pénzügyi fedezet szempontjából nem voltak versenytársai a Verebélv-tervnek. Ezek közül egyedül a mosoni Duna-ágon tervezett két vízlépcső érdemel említést, ahol 24 MW lett volna kiépíthető. A kis teljesítmény és a Budapesttől való távolság miatt azonban ez nem oldotta volna meg a villamosítás célját. Végül 1927 elején a Power and Traction Finance Co. ajánlatát fogadták el és a kölcsönök felvételére, valamint a beruházás megvalósítására létrehozták a Magyar Dunántúli Részvénytársaságot 1 millió pengő alaptőkével. IV. A Bánhidai Erőmű építése A Verebély által kidolgozott dunántúli villamosítási terv és ennek alapján az angol ajánlat a létesítendő erőművet Várpalota környékére helyezte. A döntést meghatározó körülményekben azonban lényeges változás következett akkor, amikor a Magyar Általános Kőszénbánya R. T. bejelentette, hogy Tatabánya körzetében levő bányáiban a kitermelt jó minőségű szénrétegek alatt olyan nagy mennyiségű, 3500 kal/kg fűtőértékű, de 35...50% meddő kőzetet tartalmazó rétegek vannak, amelyek évtizedekre fedezik a tervezett erőmű szénszükségletét. Ezt a szénkészletet a bánya tulajdonosai nyilván korábban ismerték, de mivel gazdaságosan nem volt kitermelhető, létezését nem is hozták nyilvánosságra, ezért a korábbi dunántúli villamosítási tervekben nem lehetett vele számolni. Ez a Tatabánya környéki égőpala azonban kedvezőbb fűtőanyag volt, mint a Várpalota körzetében található nagy víztartalmú tőzeg és lignit, ezért érthető, hogy a döntést az utolsó pillanatban megváltoztatták és az erőmű Tatabánya közelében Bánhidán épült föl. A gyors és váratlan módosítást jellemzi, hogy Verebély egyik nyilatkozatában 1926. október 6-án még csak Várpalotáról van szó, Tatabánya neve csak a következő év tavaszán jelenik meg Várpalota mellett és a kormány 1927. július 16-án jelöli ki Bánhidát az erőmű telepítésére. Az erőmű építésének megkezdése, sőt az angol ajánlat elfogadása előtt azonban a sajtóban olyan éles vita lángolt föl, amiről egy korabeli cikk azt állapította meg, hogy „technikai alkotások közül aligha volt egy is annyira a laikus közönség érdeklődésének előterében, mint a most meginduló dunántúli villamosítás és annak központja, a Bánhidán létesítendő állami villamos erőmű.” A vita nem is ült el az erőmű üzembe helyezése után sem, hanem még az 1930- as évek közepén is kísértett. A vita hátterében olyan okok voltak, hogy az állami beruházás a gazdasági 13* 195
