Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)
Dr. Horváth Tibor - Góhér Mihály: Verebély László
jellemzi azokat a körülményeket, amelyek között született, másrészt Verebélynek azt a töretlen tenniakarását, amivel abban a kétségbeejtő helyzetben is a kibontakozás útját kereste. Látva, hogy a háború következtében keletkezett szénínség a civilizáció, az ipari és gazdasági élet újjáépítésének feltételeit válságba sodorta, a következőket írta: „Győzők és legyőzöttek egyformán romok között állanak, amelyeken egy új, az oly súlyosan megpróbált emberiség tartósabb békés boldogulására, minden rétegének nagyobb megelégedésére szolgáló társadalmi és gazdasági rend megalapozása csakis úgy történhetik, ha a meddőn elpusztult erők és értékek pótlására a természetadta erőforrásokat az eddigieknél fokozottabb mértékben állítjuk az emberi haladás szolgálatába, azokat idejében feltárjuk, céltudatosan, előre megfontolt irányelvek alapján a legnagyobb gazdaságossággal kihasználjuk és a megnövekedett energiaszükségletet lehetőleg kizárólagosan a belföldi energiaforrásokból igyekszünk pótolni; szóval röviden: ha minél belterjesebb energiagazdaságot folytatunk.” Már ez a bevezető is világosan mutatja, hogy bár az emlékirat a vasutak villamosításáról szól, ezt a kérdést nem elszigetelten, hanem az országos energiagazdálkodás kereteibe ágyazva vizsgálja. Ebben a tanulmányban kimutatja, hogy a MÁV akkori legkorszerűbb, 301 sorozatú, túlhevítős, négyhengerű, ikergéppel ellátott gyorsvonati mozdonyának a szénfelhasználásához képest, ugyanakkora szállítási teljesítmény esetén, a villamos mozdony mintegy 45%kal kevesebb szén felhasználását teszi szükségessé. Ennél is jelentősebb azonban a következő megállapítása: „A bányatelepeink körzetében felállított és egymással országos vezetékhálózattal összekötött áramfejlesztő telepeink elsősorban is oly silányabb szenet fognak külön e célra épített kazánjaik alatt nagy gazdaságossággal elégetni, amely a szállítás magas díjszabásait már nem bírná el és amely mozdonytüzelésre szóba sem jöhet.” A villamos vasúti üzemből származó szénmegtakarítás akkor elsősorban a külföldi behozatal csaknem teljes kiküszöbölése miatt volt fontos, igazi jelentősége azonban abban volt, hogy más célra alkalmatlan tüzelőanyag felhasználásával jó minőségű szenet takarított meg és szabadított fel egyéb célokra. A vasút villamosításra vonatkozó emlékirat tehát messze túl az eredeti célján rámutatott a villamosítás országos jelentőségére az ipar és a gazdaság talpraállításában és egyben meghatározta ennek alapelveit. Tette pedig ezt ugyanabban az időben, amikor Lenin hasonlóan súlyos gazdasági helyzetben meghirdette a Szovjetunió villamosítását. A gyengébb szeneket felhasználó erőművekből táplált, összefüggő, országos villamosenergia-rendszer nálunk csak a felszabadulás után valósult meg. A vasútvillamosításra vonatkozó emlékiratban még csak felvillantott célt, az országos energiagazdálkodás szerves részét képező villamosítást és a megvalósítás útját Verebély a következő években részletesen kidolgozta. Felhasználva Bláthy Ottó Titusz, Hoor Tempis Mór, Fehér Lajos és Seidner Mihály 190
