Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)

Fonó Albert: Életem és működésem (Önvallomás egy gazdag életpályáról)

A pótvízzel kapcsolatos bajok megszüntetésére pótgőzadagolással oldottam meg a kérdést egy telepen, ahol kisebb nyomású, nagy vízterű kazánok is vol­tak üzemben. Itt a nagyobb nyomású kazán tápvizének előmelegítésére abban kisebb nyomású gőzt vezettem be. Ilyen módon a pótvízszükségletet fedezni lehetett, és az úgyis üzemben lévő kisnyomású kazánok rendszeres takarításán ez a többlet gőztermelés nem változtatott észrevehetően. Ilyen lehetőség más üzemben nem volt, ezért a pót gőztermelésnek olyan módját kerestem, amelynél a kazán saját gőzének a hőtartalmát használja fel többletgőztermelésre. Túlhevített gőzt vízbe vezetve a túlhevítési hő szolgál­tathatja ezt a többletgőzt. Ahol túlhevítés nincs, ott a telített gőzt vízbe beve­zetve lehet több kisebb nyomású gőzt termelni. A kazánkőlerakódással járó bajok elkerülésére a pótgőzt úgy kellett termel­ni. hogy a felhasznált gőz közvetlenül érintkezzék a nyers vagy a nem tökélete­sen lágyított vízzel, amelyből a gőzt termeljük. Ez esetben a kiváló iszap a ka­zánban lerakódik anélkül, hogy a hőt átadó felületet bevonva a hőátadást be­folyásolhatná. Tűlhevített gőzt vezetve a pótgőzt termelő kazánba, onnan valamivel kisebb nyomású gőzt kaphatunk. Ezt a gőzt vagy külön túlhevítőben kell ismét túl­hevíteni felhasználás előtt, vagy gőzszivattyúval megnövelni a nyomást, hogy a túlhevítő előtti kazánba visszavezethető legyen. A szivattyúnak csak az áram­lási ellenállásokat kell legyőznie. Erre az eljárásra szabadalmat szereztem. Ezt megvette tőlem az Erste Brünner Maschinenfabrik A. G. Brünnben. A szabadalmat megtámadta Löffler, aki —­­bár kb. egy évvel később — olyan kazánt jelentett be szabadalomra, amelynek leírása és rajza azonos volt az én bejelentésemmel. Ezért ő nem kaphatott volna szabadalmat, ha egy eltérésre nem tudott volna Invatkozni. Nevezetesen Löffler azt a kazánt szerkesztette, amely áll egy fűtött túlhevítőből, egy túlhevített gőzt telített gőzzé átalakító kazánból és egy gőzszivattyúból, amely a telített gőzt a túlhevítő elé vezeti — kifejezetten nagynyomású gőztermelésre kívánta használni, miután ilyen esetben a gőzszivattyú munkája a gőz nagy sűrűsége miatt aránylag kicsi. Miután én életképesebbnek láttam ebben az elvnek mint pótgőztermelőnek való felhasználását, azért nem jeleztem a szabadalmi leírásban azt. hogy főleg nagy nyomásra alkalmas a berendezés. A szabadalmi bírósági döntés 50 ata alatt nekem. 50 ata fölött Löfflemek ítélte a jogokat ilyen típusú kazánra vo­natkozólag. Nagy nyomásnál a Löffler-kazán bevált, és ezt Löffler-licencia alapján az Erste Brünner is gyártotta. Ennek a cégnek, amidőn a szabadalmi per folyt már, megállapodása volt Löfflerrel is és velem is. Nem nagyon érdekelte, hogy fog eldőlni a szabadalmi per. Löffler helyesen ismerte fel a nagy nyomás lényegességét. Nagy nyomáson a gőz fajsúlya közel van a vízéhez, és ezáltal a túlhevített gőzt a túlhevítő elé 10 Műszaki nagyjaink VI. 145

Next

/
Thumbnails
Contents