Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)

Fonó Albert: Életem és működésem (Önvallomás egy gazdag életpályáról)

tartja. Amikor ezt a szerkezetet Bánki Donát professzornak megmutattam, gratulált, hogy új gépelemet fedeztem fel.

Később 1914-ben ugyanezen az elven vitlát is szerkesztettem a Fonó Miklós Gépgyár Rt. számára. Kúpos kötéldob érdekelt az aknaszállítógépek számára. Evvel az indításoknál periodikusan ismétlődő terheléslökéseket lényegesen lehet csökkenteni, ami kis teljesítőképességű áramtermelő berendezésnél lényeges. Egercsehi Bányatelepen ilyet építettem is. Addig vált be, amíg a tervszerű szintek között folyt a szállítás, de megszűnt az előnye, amidőn egy közbenső szintet nyitottak, és abból is szállítottak. A kúpos dob haszna, hogy indulásnál a hosszú kötél végén lévő emelkedő terhet és a hosszú kötél súlyát, valamint a tömeg gyorsítását kis kötéldobsugáron kapja, és a lefelé haladó üres csillét szállító kas súlya nagy kötéldobsugáron lóg, míg leállásnál a nagy sugárra került súly hatásosan fékez.

1914- ben épült Nagytétényben egy nagy sertéshizlaló telep. Egy egész város volt, amelyben a disznók éltek és hizlaltattak. A sertéshizlaláshoz egy hatalmas siló épült kukorica számára. Ez a magasságával a terep uralkodó épülete volt. A telep világítása megoldásánál a tetején három irányban nagy fényerejű lámpákat szereltettem fel, ami a telep általános világításánál jól bevált. Egy alkalommal rendőrségi idézést kaptam, két dunai hajó összeütközése ügyében a felelőst keresték. Az egyik hajó kormányosa azt mondta, hogy a nagytétényi lámpák alapján tájékozódott a Dunán, a lámpa nem égett, nem tudta, hogy hol van. A lámpa vezette félre. Ez csak azért érdekes, hogy bizonyos intézkedések hatását néha nem lehet előre látni a tervezésnél. A hatóság eltiltotta ezeknek a lámpáknak az üzemét, miután azt a hajózástól függetlenül kapcsolták be vagy ki.

1915- ben épült Ausztriában a Steyer Autógyár avval az elgondolással, hogy majd fegyvergyámak fogják használni. A hatalmas, sürgős építkezést erősen gépesítették, kb. 100 gépészt kellett beállítani, és a munkát megszervezni, és ahol lehet, mechanizálni. Szerkesztettem egy Hennebick-rendszerű spirálarmírozású vasbeton oszlopok számára armírozástekercselő gépet.

1915-ben a világháború hatása alatt én is segíteni akartam, hogy megnyerjük a háborút. Meggondolásaim egy légitorpedónak elnevezett fegyver kidolgozására vezettek. Későbbi neve: lég súg ár-motor.

Az első világháború idején a repülőgép még nem játszott számottevő szerepet. Az ellenséges hadállásoknak ágyúval való lövése volt a leghatékonyabb támadási módok egyike. Az ellenség természetesen lőtte az ágyúállásokat. Ha valamelyik fél olyan nagy távolságból tudott lőni, amilyent az ellenség lövedékei nem értek el, akkor az fölényben volt. Arra kellett tehát törekedni, hogy az ellenségénél nagyobb hatótávolságú fegyverünk legyen. Az az ágyú továbbította messzebbre ugyanazt a lövedéket, amelynek a csövét a lövedék nagyobb sebességgel hagyta el. A sebességnek legalább a négyzetével nő az áramlási ellenállás, és a sebesség négyzetével nő a lövedék tömegében eleven erő formájában felhalmozott munka, amit az ágyúcsövön belül kell a lövedéknek azt

128