Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)
Fonó Albert: Életem és működésem (Önvallomás egy gazdag életpályáról)
felgyorsítva átadni. Ehhez nagy kezdeti nyomást kell nagymennyiségű és megfelelő minőségű lőpor elégetésével elérni, és az így keletkezett nagy nyomásnak ellenálló, hosszú ágyúcsőben nagy expanzióutat adni. Ezek a lehetőséségek már ki voltak merítve, és már lényeges fokozásra nem volt kilátás. De nem is látszott indokoltnak ezt az utat követve tovább növelni az ágyúcsőből való kilépés sebességét, mert az esetleg elérhető többletsebesség a sebességgel rohamosan növekvő áramlási ellenállás miatt nagyon rövid út befutása után elhasználódik. Elvileg más megoldást kellett keresni. Miután a nehézséget az okozta, hogy a lövedéknek az útja befutásához szükséges munkát kinetikai energia alakjában kellett átadni, olyan megoldást kellett keresni, amelynél az energiát más alakban adjuk át a lövedéknek. Arra gondoltam annak idején, hogy vegyileg kötött energiahordozót használjunk, nevezetesen tüzelőanyagban lévő munkaképességet használjunk erre a célra. Ha a tüzelőanyag a szemben áramló levegővel elég, a felszabaduló hővel a szükséges munkát lehet termelni. Rakétahajtásra is gondoltam, bár akkor csak tűzijátékoknál alkalmazott rakétákat ismertem. Ezt a megoldást elvetettem, mert a rakétában a tüzelőanyagon kívül az égést tápláló oxigént is valamilyen alakban szállítani kell, az oxigénnek a súlya pedig sokkal nagyobb a tüzelőanyag alkotóelemei között szereplő C és H súlyánál. Elgondolásomat kidolgoztam, és 1915 februárjában javaslatot készítettem a műszaki hadvezetőség számára (1. ábra). Igyekeztem biztosítani, hogy megfelelő kézbe kerüljön a javaslatom, melytől a harctéren nagy előnyöket reméltem. Előbb a magyar miniszterelnökhöz fordultam, aki a honvédelmi miniszterhez irányított. Utóbbi közölte, hogy ezt az AOK-hoz (az Osztrák—Magyar Hadsereg főparancsnokához) kell benyújtani Wien-ben. Ennek megfeleltem. A javasolt lövedékszerkezet áll az akkori eredeti beadvány szerint (2. ábra) egy sűrítőcsőből, amelybe a repülő lövedékkel szemben nagy sebességgel áramló levegő belép, és ahol a sebesség átalakul nyomássá. (A sebességi energiának nyomási energiává való átalakulásáról van szó. Szerk.) A nyomás alatti levegőbe vezetett tüzelőanyag meggyújtva, abban elég. A forró és nyomás alatti égéstermékek egy kilépő csőben expandálnak, és lényegesen nagyobb expanzióvégsebességet érnek el, mint amilyen a levegő belépési sebessége volt. Ennek megfelelően a kilépő gázsugár visszaható ereje nagyobb, mint a szemben áramló levegő ellenállása. A többlet visszaható ereje legyőzi a lövedék haladásának az ellenállását, sőt ezenkívül gyorsít is. Nyilvánvaló, hogy a leírt eljárásnál a munkát végző közeg, a levegő ugyanolyan állapotváltozásokat szenved, mint a hőmotorokban. A levegő sűrítését a torlócső végzi, amely a sebességi energiát nyomási energiává alakítja át. A hőbevezetés beporlasztott tüzelőanyagnak az elégetésével nyomás alatti égőtérben történik. Mechanikai munkát expanzió közben végez a közeg által, 9 Műszaki nagyjaink VI. 129
