Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)

Fonó Albert: Életem és működésem (Önvallomás egy gazdag életpályáról)

lássál akarom l kifutási út mentén megállítani a mozgó tömeget, amelynek v a pillanatnyi sebessge az l út kifutása alatt, akkor

Ha minden pillanatban mérem p-1, és mért értékekből képezem v2-et, akkor ezeket összehasonlítva szükség szerint növelem 2 Z-et vagy csökkentem p értékét. Evvel a tömeg nagyságától függetlenül és lengésmentesen szabályoztam.

Kidolgoztam ezt az erőt állító berendezést különféle, nevezetesen kinematikai, dinamikai és villamos eszközökkel. A megoldásra német birodalmi szabadalmat is kivettem, és egy kartársamat, aki szabadalomértékesítéssel foglalkozott, megbíztam annak értékesítésével. Eladta a szabadalmat Siemens— Schuckertnek Berlinben. Engem meghívtak Siemens—Schuckert költségére Berlinbe a szerkesztési munka irányítására. A kísérleti berendezés, amely a kinematikai séma szerint készült, próbapadon jól bevált. Ennek ellenére Siemens—Schuckert egy év múlva visszalépett a szerződéstől, amely évi díj fizetésére vonatkozott, mert az általános gazdasági pangás miatt ilyen terhektől az egész vonalon szabadulni kellett. Brown—Boverivel érintkezésbe lépve hasonló választ kaptam.

Elejtettem a szabadalmat azáltal, hogy nem fizettem tovább a szabadalmi díjat. Kb. egy évvel később felkeresett egy osztrák ügynök egy angol feltaláló megbízásából, akinek állítólag valamilyen hasonló szabadalma volt, és együttműködni kíván, majd a szabadalmat akarta megvenni. Közöltem, hogy elejtettem a szabadalmat és nincs eladnivalóm. Egy idő múlva ismét felkeresett és 20% províziót kért, és annak ellenére, hogy hangoztattam, hogy nincs eladnivalóm, előbb 5 ezer fontról beszélt, majd újra és újra jött avval, hogy csak 500, majd csak 50 fontot tud fizetni. Ezt le is tette az asztalra és levette a 20%-ot. Azután tudtam meg, hogy a vevő, a Metropolitain Vickers cég az én nevemben késedelmesen, pótdíjjal befizette a szabadalmi díjat, tehát tudta, hogy mit vesz, és én nem tudtam, hogy mit adok el, ezért fogadtam el egy nevetséges összeget. Nyilvánvaló, hogy hibát követtem el, amikor az érdeklődőt nem vettem komolyan, és amikor elfogadtam az 50 fontot. Tudnom kellett volna, hogy nem adnak pénzt, ha nem kapnak ellenértéket. Valószínűleg az ügynök látogatásait untam, és ezért intéztem el az ügyet helytelenül.

Az egercsehi bányatelep aknái és a monosbéli vasútállomáson lévő osztályozó sodronykötélpályával van összekötve, amely szénszállításra szolgál.

A kötélpálya biztonsági berendezései teherszállításnak felelnek meg. Személyszállítás szigorúan tilos volt. Nem is merték erre igénybe venni, mert a bányafőmérnök erre szigorúan ügyelt. Egy napon eltűnt a főmérnök. Elment egyik aknatelepről és nem érkezett haza. Másnap reggel, amikor a kötélpályát újra megindították, hozta őt be a központi állomásra az egyik csille. Egy nagy átfeszítés közepén lógó csillében maradt, amikor a pályát éjjelre leállították.

124