Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)

Fonó Albert: Életem és működésem (Önvallomás egy gazdag életpályáról)

Kis híja volt, hogy az éjjel a csillében megfagyjon. Kivételesen szabályellenesen és észrevétlenül bemászott egy csillébe, mert nagyon sietett haza.

Bányagépészeti élményeimet leírva megbontottam az időbeli sorrendet. Erre most visszatérek. 1910-ben meghívtak a Sopron vidéki Brennbergi Bányatelepre azzal, hogy állapítsam meg, mi a hiba a kazántelepen, mert a teljesítmény leromlott, nincs huzat, a kazántüzelésnél csak nyitott tüzelőajtó mellett ég a szén a rostélyon. Lyukakat fúrattam a füst útja mentén a kazán és a kémény között. A kémény alján volt némi depresszió, míg a kazán mögött nem volt. Két oldalról megközelítve azt a helyet, ahol a depresszió eltűnik, egy régi bányavágatot találtunk, amelybe beomlott a füstcsatorna, és amelyben hamis levegő lépett be a füstcsatornába. A hibát 24 óra alatt meg lehetett szüntetni.

1912-ben az Egyesült Tégla- és Cementgyár Rt. óbudai telepén mesterséges téglaszárító berendezést építettek. Annak teljesítménye kisebb volt a szavatoknál. Emellett a transzmisszióról hosszú tengely közvetítésével hajtott ventilátor látszólag túlságosan megterhelte a gőzgépet. Mérni kellett a távozó levegő mennyiségét, nedvességtartalmát és a ventilátor felvett munkáját. Megfelelő műszerek hiányában a levegő nedvességtartalmát egészen durván úgy mértem meg, hogy a szárítótól távozó nedves meleg levegőt egy nagy üvegpalackba zártam, amelynek gumidugójában egy higanytöltésű U-cső és egy hőmérő volt beiktatva, és megmértem a környezet hőmérsékletére való lehűlés és a vízgőz lecsapódása után a lecsapott vízgőz parciális nyomásának megfelelő depressziót a palackban. Ez az akkor mért környező levegő hőmérsékletének megfelelő telítési vízmennyiség fölötti nedvességtartalmat adta, tehát kb. a levegővel eltávolított nedvességnek felelt meg. A levegőmennyiséget Pitot-csővel mértem a ventilátor kinyomó szelvényében. Itt láttam először, hogy egy ilyen kúpos kifúvónyíláson keresztül kiráramló levegő sebessége a szelvényben mennyire egyenlőtlen és az idő folyamán is mennyire változó minden látszólagos ok nélkül. Az átlagos kilépési sebesség megállapítására sok ponton és hosszú ideig kellett mérni.

A ventilátor felvett munkája méréséhez a fordulatszámon kívül a munkát átvivő tengelyen a forgatónyomatékot mértem a hosszú tengelynek torziónyomaték hatására való elcsavarodását mérve, és a SM-acéltengelynek átlagos torziómodulusával és az anyag rugalmasságával számítva.

Az elcsavarodást sztroboszkópikus úton úgy mértem, hogy a hosszú tengely hajtó és hajtott végére egy-egy teljesen hasonló tárcsát szereltettem, amelyben a kerület mentén egyenlő távolságra furatok voltak azonos sugár mentén. A két tárcsa úgy volt felékelve nyugvó tengelynél, hogy a hajtó végén lévő tárcsa mögött lehelyezett és egyik furattal szemben beállított fényt a másik végén látni lehetett. A ventilátort hajtva, a tengely elcsavarodott. A fénypont — annak a kerület mentén az elcsavarodásnak megfelelő szöggel elmozdulva — adta meg a fajlagos elcsavarodást, és a tengely méreteinek figyelembevételével az átvitt forgatónyomatékot.

125