Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)

Fonó Albert: Életem és működésem (Önvallomás egy gazdag életpályáról)

az erő nagyságát. Ilyenkor ennek a kötélnek a szakítóereje és ezenkívül a lefelé haladó kas fölötti kötélben ilyenkor fellépő feszültségre kell az aknatornyot méretezni. Utóbbiban fellépő feszültséget meghatározza a normál sebességgel lefelé haladó kasban felhalmozott eleven erő és az a fékezési út, amelyet a fölötte lévő teljes kötélhossznak a rugalmas és maradandó nyúlása okoz. Az így számított erő kevesebb, mint amit két kötél egyidejű elszakadása okozna.

Aknaszállítógép rendelésénél evvel a kérdéssel való foglalkozásom után egy akkor még nem szokásos és nagyobb biztonságot nyújtó védelmi berendezést írtam elő.

Aknaszállítógépek szokásos biztonsági berendezése a század elején két automatikus készülékből állt. Egy centrifugális szabályozó túlsebességnél, és egy helyzetkapcsoló egy valamivel a végállomás előtti hely átfutásakor beejtette a féket. Hogy nagyobb baj ne legyen, az aknatorony olyan magasra készült, hogy ha csak a végállomás túlfutásánál esik be a fék, akkor a kifutó kast le lehessen fékezni, mielőtt az fölfelé kirepülne a toronyból. Én ezeken az intézkedéseken kívül előírtam egy gyors befutás elleni védelmet, amely állott egy centrifugál szabályozóból és egy evvel sorba kapcsolt helyzetkapcsolóból, amely a befutási hely előtt olyan távolságban volt szerelve, hogy a kas a befutási helyig lefékezhető legyen, ha a fék ott beesik és a centrifugálkapcsoló pedig akkor kapcsolt, ha ennek a helynek átfutásakor a sebesség nagyobb a szabályos fékezésnél előírtnál. Ezt a biztonsági berendezést előírásom szerint szállították, és már két évvel később minden szállítógép-ajánlatban megtaláltam.

Elmulasztottam ezt szabadalmaztatni. A kérdéssel tovább foglalkozva szerkesztettem egy fék- és menetszabályozót, és ezt szabadalmaztattam is 1924-ben, február 21-én Magyarországon és még öt országban.

A fékszabályozásra olyan automatikus berendezéseket használtak, amelyek a fékezés útja mentén folyamatosan mérték a sebességet, és azt összehasonlították egy előre megállapított kívánt sebességgel, és a mért és a kívánt sebesség különbségével arányosan változtatták a hatóerőt, hogy az csökkentse a sebességeltérést. Ilyen elv szerint dolgozó berendezés elég sok volt beépítve és jó híre volt. Mégis ennek a működési elvét én helytelennek találtam, meggondolva azt, hogy ez fékezőerő előállításával kell hogy pillanatnyi sebességet helyesbítsen. Helytelen ez egyrészt azért, mert sebesség változtatásához az erőnek időre van szüksége, és ezalatt az idő alatt már megváltoznak a viszonyok, másrészt mert a mozgásban lévő tömegek nagysága szerint egy erő rövidebb vagy hosszabb idő alatt éri el a kívánt sebességváltozást. Ez a rendszer tehát szükségképpen lengésekkel dolgozik, és nem lehet pontos. A helyes megoldás szerintem az erővel arányos gyorsulás mérése, és annak a kívánt gyorsulással való összehasonlítása alapján befolyásolni az erőt úgy, hogy a kívánt érték egyenlő legyen a mért értékkel. Ha egyenletes, p(m s-2) lassu-123