Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)
Fonó Albert: Életem és működésem (Önvallomás egy gazdag életpályáról)
lárdsági szempontból adva van, ill. az eredő feszültség helyett számításba vehető. A vízszintes vetületre eső súly helyett a vezetékhosszra eső súlyt számolhatjuk, miután villamos távvezetéknél a vezeték belógása az alátámasztási távolsághoz képest nagyon kicsi. A választandó legnagyobb vízszintes feszültséget a vezeték anyaga, keresztmetszeti alakja (egy szál vagy kötél) és az előírások szerinti számítási mód adja meg zúzmara-pótteherrel —5 °C- nál vagy anélkül — 20 °C-nál. E kettő közül a nagyobb feszültséget kell számítani a tervezésnél. A mondottak szerint kötélgörbe rajzolható a felfüggesztési támaszköz ismerete nélkül a legmélyebb ponttól kiindulva, ahol csak a vízszintes erőkomponens van jelen, kétoldalt folytatva a súly terhe lés növekedését számításba véve. A görbe megszerkeszthető a legnagyobb belógásnak megfelelő legmelegebb időre, és hasonlóan a leghidegebb időre pótterhelés nélkül, amidőn legkisebb a belógás. A meleg (pl. -f- 40 °C) és a hideg (pl. —20 °C) időjárásnak megfelelő kötélgörbét a terep hoszszelvény-léptékében felrajzolva készíthetünk két görbe vonalzót a távvezeték-szerkesztéshez. A görbe vonalzón megjelöljük a vízszintes irányt. Ennek birtokában úgy járunk el, hogy a terep két közeli kimagasló pontja közé berajzoljuk a nyári görbe vonalzóval a vezetéket. Ha és ahol a görbe, amely a terep feletti minimális megengedett magasságban rajzolt terep vonalat érinti, ott közben oszloppal kell megemelni a vezetéket. Evvel megvan a közbeiktatandó oszlopok helye. A közbeiktatott oszlop magasságát felfelé határolja a téli görbe vonalzóval berajzolt görbe, amelynek a közbenső vezetékalátámasztás alatt kell elhaladnia, nehogy a vezetéket hidegben a feszültség felemelje az alátámasztásról. A közbenső oszlop teteje tehát a két kötélgörbe fölött kell hogy legyen. Ekkortájt sok harmadfokú egyenletet kellett műszaki követelményeknek megfelelő pontossággal megoldani. Ehhez egy egyszerű grafikus megoldást találtam. A harmadfokú egyenletet két tényezőre bontottam, amelyek közül egyik független az egyenlet állandóitól, a másik lineárisan foglalja magában az állandókat. Felrajzolva egy és mindenkorra az állandóktól független tagot, a harmadfokú görbét és átmetszve ezt az állandókkal meghatározott egyenessel, a metszéspontok adják az egyenlet megoldását. Két típusú harmadfokú egyenletre, nevezetesen négyzetes taggal bíró és anélkülire két görbe volt rajzolható. Nyilvánvaló, hogy másodfokú egyenlet is megoldható hasonlóan, de annak megoldása számítással olyan egyszerű, hogy nem indokolt ilyen megoldást használni. Az egercsehi bányatelep egy már említett új aknát mélyített, a BA-t. Az aknatorony-szilárdsági, -méretezési követelményeket átgondolva, a gondolatmenetet mint tervezési előírást leírtam, és azt mint általános érdekűt megjelentettem a „Bányászati és Kohászati Lapok”-ban [9] és a „Der Bauingenieur”ben [10] 1925-ben. Azt találtam az aknatoronyra ható legnagyobb terhelésnek, amelyet a felfelé haladó kas fennakadása következtében a fölötte lévő kötél szakadása okoz olyankor, amikor a kas egészen közel van a befutó állomáshoz, amikor tehát a fölötte lévő kötélszakasz nyúlása nem befolyásolja 122
