Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)
Fonó Albert: Életem és működésem (Önvallomás egy gazdag életpályáról)
és gyakran homokos volt. A szivattyúk villamos motorral kapcsolt többlépcsős centrifugálszivattvúk voltak. A zsompban elhelyezett lábszelepes szívókosáron keresztül szívtak, és visszacsapó szelepen át, amelynek elzárható vezetéke is volt, nyomtak a néhány száz méterrel magasabban lévő kifolyónyílásig. Ezek üzeme sok gondot okozott. Egy mély szinten a vágatnyitás idején a szivattyútelep még nem volt elegendő tartalékkal felszerelve, amidőn a vágat hajtása közben a homlokfal robbantásánál betört egy nagy térfogatú kavema víztartalma, és rohamosan emelkedett a vágatban és a szivattyútelepen a víz szintje. A szivattyút elöntéssel fenyegette a víz. Sürgősen kellett valamivel magasabb szivattyút szerelni, és a már vízben álló szivattyút a jéghideg vízből kiszerelni, hogy az is feljebb szerelhető legyen. Megállás nélkül, éjjel-nappali munkával, combot is fedő magas gumicsizmában dolgozva a jéghideg vízben folytak a mentési munkák. Nem egy derék szerelő és a munkát vezető mérnök egy életre megmaradó betegséget szerzett a lábátfázástól. Ez pedig többször előfordult, néha sikerrel, néha anélkül, úgy, hogy vízben maradt a szivattyú motorával, és azt csak további bánya munkálatok után hosszú idővel lehetett visszaszerezni, és persze alapos műhelymunkával ismét használhatóvá tenni. Baj volt azonban ilyen periodikusan fellépő katasztrófákon kívül is a rend>zeres, folytonos szivattyúüzemnél is. A szivattyú teljesítőképessége üzem közben folytonosan elég gyorsan csökkent, és ugyanakkor a motor túlterhelést kapott. Néha nem lehetett a szivattyút indítani. A szivattyúk teljesítőképességének csökkenése és ugyanakkor a tengelyen felvett terhelésnövekedés azt mutatta, hogy a szivattyúban rövidzárlat keletkezik, nő a szállított mennyiség, de visszafolyik a szívóoldalra. Ennek oka az a futókerekeknek a hordalékban lévő homokkal való lekoptatása, amely utat engedett a víz számára a kerék kilépő oldalától a vízbelépési oldal felé. Többlépcsős szivattyúnál a szívás oldalán lévő első lépcső teljesítményének egy része visszafolyt a szívóoldalra, és a második lépcső már kevesebb vizet kapott, ennél is visszafolyt a víz egy része, és még kevesebbet adott tovább. Minden lépcső legyőzött nyomómagassága a szállított vízmennyiséggel változott, tehát a nyomás már nem oszlott el egyenletesen a lépcsők között. Emellett kikoptak a tömszelencék is, és vízveszteséget okoztak. Nyilvánvaló volt, hogy ezen a bajon csak a víz tisztításával lehet segíteni. A szívókosáron lévő szűrő nemcsak nem használt, hanem rövid idő alatt eltömődött, és elzárta a vízhozzáfolyást. Ez olyan gyorsan következett be, hogy annak rendszeres tisztítására nem lehetett gondolni. A víztisztítás egyetlen bevált módja olyan zsomprendszer kiépítése, amely elég nagy befogadóképességű, hogy az abban az egyik oldalon belépő piszkos víz leülepedjen, és a másik végén, ahonnan a szivattyúk szívtak, már tiszta víz érkezzék. Even nagy zsompvágatból kettő kell. Egyik üzeme alatt a másikból el kell távolítani a lerakodott iszapot. Ott, ahol megfelelő zsompok kiépültek, a szivattyúk élettartama lényegesen megnőtt . 117
