Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)
Fonó Albert: Életem és működésem (Önvallomás egy gazdag életpályáról)
a füstgázkazánhoz, míg Tatabányán távol volt az erőmű, hogy a gőzt nem lett volna gazdaságos elvezetni. Érdekes üzemzavar keletkezett egy csőmalom 500 LE-s hajtómotoránál. A motor golyóscsapágya tönkrement. Szétszedve megállapítható volt, hogy a tengelyre húzott gyűrűje a golyóscsapágynak avval teljesen összeforrt láthatólag nagy hőmérsékleten. A golyók teljesen össze voltak zúzva és kiszóródtak. A motort az azt védő maximáláram-automata nem kapcsolta le. A motor terheléséhez képest nem kellett nagynak lennie annak a munkának, amely a törött golyókkal futó golyóscsapágy futófelületeinek egymáson való csúszását és a gyűrűknek izzásig való felhevülését okozta. A szokásos védőberendezésekkel ilyen bajt nem lehet megelőzni. Indokolt volt tengelyrázásra reagáló jelzést adó elemet szerkeszteni, mert nyilvánvaló volt, hogy ilyen egyszerű, olcsó elemmel nagy károkat lehet megelőzni mindenféle forgó gépnél, gőzturbinánál is. Ilyen vibrációra reagáló relét szerkesztettem. ,,Vibrorelais”-nak neveztem el. Gyártását Engel Károly cége vette át. A megoldás szerint egy kis tömeg volt elhelyezve rugók között, amely rugók külső végeiken a gép testével mereven vannak összekötve. Ha a test rezgésbe jött, akkor a rugók közötti nyugvó tömeg relatíve kileng. Ez a mozgás egy segédáramkör periodikus megszakítását vagy be-bekapcsolását okozhatja, és ez az áramimpulzus használható fel jelzésre vagy kikapcsolóműködtetésre. A szerkesztésnél arra kellett figyelemmel lenni, hogy a rugók közötti tömegből alkotott lengő rendszer saját lengésszáma lényegesen eltérjen a védendő gép fordulatszámától. Egynéhány helyen kísérletképpen beépítettük és megfelelőnek találtuk. Elsősorban gőzturbinák védelmére akartam alkalmazni. Érdeklődés volt, de üzleti értékesítés megfelelő szervezet hiányában nem sikerült. Azóta ismételten felmerült a szükségessége egy ilyen védőberendezésnek. Ha egy nagyobb turbina berázott, az üzemvezető mérnök keresett ilyen berendezést. Mire a gép újra rendes üzembe került, elfelejtették a védőberendezést. Azóta sok év eltelt. 1956-ban a bécsi Simmering-erőmű gőzturbináinál láttáin ilyen védőberendezést beépítve. Azt a tapasztalatot kellett levonni, hogy újszerű, bármennyire egyszerű és kézenfekvő megoldás üzleti bevezetéséhez üzleti szervezet, idő és pénz kell. Anélkül a megoldás csak a feltalálót vagy a szerkesztőt megnyugtató eredmény, hogy amit átgondolt, az helyes volt, é--- ez a megnyugvás talán megérte a rászánt munkát és pénz áldozatot. A kísérleti eredmények alapján még készítettünk hozzá egy relét, amely a rezgésnél szaggatott árammal egy segédkapcsolót működtetett, amely egy nagyobb kapcsolót működtető áramkörre kapcsolható. A Bélapátfalvai Cementgyárban még egy érdekes rezgésprobléma adódott. Kgy pofástörőt hajtó motor üzembe helyezés után mindenkor lekapcsolt, anélkül, hogy túlterhelés lett volna. A Ganz-gyár, mint a motor szállítója, Kaiser József mérnökét küldte ki a hiba megszüntetésére. Kaiser felismerte, hogy a motort védő relé kis kapcsolókarjának a saját rezgésszáma pontos 8* 115
