Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)

Fonó Albert: Életem és működésem (Önvallomás egy gazdag életpályáról)

mutatta, hogy az ott lefékezendő magasságkülönbség elég nagy, figyelembe véve a lefejtett kőnek a súlyát, amelyet lefékeznek egy mélyebb szinten lévő vasúti rakodóig, hogy a fékezési munka fedezze a szükséges kompresszorhajtás munkaigényét. Ezt a lehetőséget hasznosítottam. A fékmű tengelyéről hajtottam a kompresszort. A fékmű üzemkörülményeihez avval alkamazkodtam, hogy egy centrifugálszabályozót tettem a tengelyre, amely egy szabályozót működtető sűrítettlevegő-elosztó tolattyút mozgatott. Ezt a tolattyút úgy szerkesztettem, hogy indításnál és kis haladási sebességnél a fékkart emelje, és a kompresszort kikapcsolva tartsa, míg elég nagy haladási sebességnél bekapcsolja a kompresszort , túl nagy sebességnél ezen kívül beejtse fokozatosan a fékkarokat is.

Ennek a végrehajtásához a fékkarok emelésére sűrített levegővel működő hengert állítottam be, és a féksúlyokat spirálrugóra akasztottam, hogy a féknyomás a fékkart emelő dugattyú mozgatásával fokozatosan változzék, a kompresszor szívószelepeit pedig légnyomással emeltem fel ahhoz, hogy az üresen járjon, levegőszállítás nélkül, vagyis terhelés nélkül. A sikló alkocsi befutás előtt egy ütközővel kibocsátotta a levegőt a fékhengerből. Indításnál egy kézi emeltyűvel bebocsátott levegő emelte meg a fékkart. A működés automatikus volt annak ellenére, hogy a siklópálya egyenlőtlensége miatt menet közben is kellett működnie a centrifugál szabályozónak. A periodikus levegőszállítás kiegyenlítésére megfelelően méretezett légüstöket vettem. A berendezés jól működött. Kb. 12 évvel üzembehelyezése után felkeresett irodámban az akkori üzemvezető, elkérte a kis légelosztó tolattyú rajzát, mert tartalékot akar rendelni, mert már kezd egy kissé fújni, úgy látszik, kezd kopni. A berendezést ismertettem a Z.—VDI 1928. november 27-i számában [13] és a Bányászati és Kohászati Lapok 1928. évi 20. számában [12]. Több oldalról — külföldről is — kaptam részletek iránt érdeklődő leveleket.

Ez a munkám jellegzetes példa a tanácsadó tervező mérnöki tevékenység jövedelmezőségére, ill. avval kapcsolatos visszás helyzetre. Amikor a munkát elvállaltam, akkor lokomobilról hajtott légsűrítő egyszerű tervezési feladatának megfelelő összegben állapodtam meg. Jobb megoldást találtam. Ezt a jobbat terveztem és építettem meg, hogy ügyfelemnek nagyobb anyagi előnyt biztosítsak. A tervezési munkám, amit végeztem, lényegesen nagyobb lett. Nem kértem több díjazást, bár ráfizettem a munkára, miután egy fix összeg díjazásában állapodtam meg. Általában az a helyzet, hogy mennél jobb tervet készít a mérnök, és evvel mennél több előnyt biztosít a megbízójának, annál rosszabbul jár, mert annál több tervezési munkát kell befektetnie változatlan díjazás mellett, ha egy fix összeg a díjazás. Ha a díjazás a vállalati összeg százaléka, akkor ha több tervező munkával beruházást takarít meg, akkor kisebb a díjazása.

Tervező irodám megbízásokat kapott vidéki kastélyok számára kis erőművek létesítésére villamosáram-ellátással, világítás- és fűtéstervezéssel, vízvezetékkel. Előfordult téglagyárak energiaellátása a már tárgyait kőbányák ellátásán

110