Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)

Fonó Albert: Életem és működésem (Önvallomás egy gazdag életpályáról)

merült volna, és azután álló kocsival kellett volna azt ismételten feltölteni. Ez rengeteg időt kívánt volna. A mederben alig volt víz. Megtanácskoztuk az ottani híd építkezésnél dolgozó emberekkel, és elhatároztuk, hogy átgázolunk a kis vízen. A nehéz kocsi belesüllyedt a meder iszapjába, és elakadt. Segítséget kellett szereznem. Munkatársamat a kocsin hagyva, begyalogoltam a szomszéd községbe, ott biciklit béreltem, és avval bementem a gyárba. A gyárból ki vittem egy 3 tonnás teherkocsit és vontatókötelet. A ki vontatás nem sikerült. Előbb a kötél szakadt el, majd azt duplán véve, a teherkocsi tömör gumiabroncsa szakadt le. Evvel a kocsival visszamentünk a gyárba komolyabb segítségért. Ismét kimentünk két jó teherkocsival és egy személykocsival, elegendő kötéllel-szerszámmal, hogy az iszapból kiássuk a kocsit; deszkával, hogy legyen a kerekek alá, és reflektorokkal, mert közben éjszaka lett. A busz kerekeit az iszapból kiásva, eléje deszkát téve, a kocsi akkumulátorát feltöltve és két teherkocsit eléje kötve, ki tudtuk azt húzni. Reggel érkeztünk vissza a gyárba munkakezdés idején. Elképzelhető, milyen fogadtatásra voltam elkészülve a gyárban. Az igazgató az udvaron várt és fogta a hasát, úgy nevetett rajtunk. Szemrehányást nem kaptam. A kocsitípus fejlesztését a tapasztalat alapján abbahagyták.

1907-ben az angol Daimler gyár tervbe vette, hogy a Clayton and Shuttleworth mezőgazdasági gépgyárral közösen traktorgyártásra rendezkedik be. A Daimler engem akart megbízni a gyártandó típus megtervezésével, és ebből a célból alakítandó közös vállalat vezetésével. Szerződést fogalmaztak. Én Londonba mentem, jogi tanácsadót fogadtam, és annak segítségével folytattam a tárgyalást. Ezalatt kaptam a hírt hazulról, hogy meghalt Kálmán nagybátyám, Édesanyám mérnök bátyja, akihez ragaszkodtam. Elutazásomat bejelentettem vezérigazgatómnak, és érdeklődésére megmondtam, hogy elhalt nagybátyám államvasúti főmérnök. Ezt ő félreértette, mert Angliában az állam vasútnak egy főmérnöke van és kb. vezérigazgatói munkaköre. Ügy hitte, én is befolyásos családból származom és üzletileg felhasználható leszek. Nagyon előzékeny volt, amíg felvilágosítottam tévedéséről.

Az angol Daimler-gyárban közvetlen főnököm Edward Boughton volt. Nálam egy évvel idősebb. Rendkívül értelmes, okos, kedves ember. Nős volt. Vasárnaponkint gyakran voltam vendégük. Mikor 1939-ben Londonban jártam, ismét összejöttem vele. Akkor már második felesége és gyermekei voltak.

1940-ben egy megbízottja felkeresett Budapesten. Az elmondta, hogy Boughtónnak egy óriási vállalata van másodmagával. Holding Company, amely automobil és rokonszakmájú vállalatokat alapít és szervez, pénzzel ellát és azokkal spekulál nagyon szerencsésen. Elbeszélése szerint már kivontak fejenkint egy-egy millió font sterlinget a vállalatból, és azért nagybirtokokat vásároltak. Azóta nem volt vele kapcsolatom.

A tervezett traktorgyárral a tárgyalásaimat Magyarországról való visszatérésem után folytattam, de nem tudtam megállapodni. Más állást kerestem és találtam.

106