Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 5. A magyar gépészet alkotói, egyetemi oktatók (Budapest, 1981)
Dr. Terplán Zénó: Herrmann Miksa
Közben az 1906/07—1907/08 tanévekben a Selmecbányái Bányászati és Erdészeti Akadémia rektora. 1910- től I. oszt. rendes tanár és főbányatanácsos. Ugyancsak 1910-ben pénzügyminiszteri támogatással 3 hónapos tanulmányutat tett az USA-ban. Ezen kívül járt Ausztria, Németország, Svájc, Olaszország, Franciaország, Belgium, Norvégia, Svédország, Oroszország számtalan vasművében, gépgyárában, kiállításain. 1911- ben a mai Budapesti Műszaki Egyetem (akkor m. kir. József-Műegyetem) II. Gépszerkezettani (Gépelemek) Tanszékének nyilvános rendes tanárává nevezték ki, ahonnan 1938-ban vonult nyugalomba, 1940-ig volt helyettes tanár. 1917-ben hazánk második és harmadik Műegyeteme szorgalmazása során először mondja ki egy olyan Nehézipari Műszaki Egyetem szükségességét (1—1. c), amelyben a bánya- és kohómérnöki karokat egy új gépészmérnöki kar egészítené ki. (E terv 1949-ben valósult meg Miskolcon.) 1918/19—1919/20 között a budapesti Műegyetem Gépészmérnöki Osztályának dékánja volt. Az első világháború után országgyűlési képviselő Sajószentpéteren. A képviselőházban eredményesen harcolt a borsodi szénmedence kisebb bányáiért, ő referálta a földgáz- és kőolajszerződésről készült törvényjavaslatot. 1921-től a Magyar Szabványosító Bizottság elnöke, 1923-ban a Magyar Mérnök és Építész Egylet elnöke,1 1924-től 2 éven át a Mérnöki Kamara elnöke. 1924-ben jelent meg nagy sikerű ,,Gépelemek” c. szakkönyve. A képviselőházban többízben előadója volt a kereskedelmi tárca (ez egyesítette akkor a mai ipari és közlekedési tárcákat is) költségvetésének. 1926—1929 között kereskedelemügyi miniszter azzal a megbízatással, hogy az akkori kormány beruházási programját (közte a MÁV talpraállítását, a közutak burkolási programját, a budapest—hegyeshalomi vasútvillamosítást és a bánnidai villamos erőmű megépítését) végrehajtsa. E program megvalósításával sikerült csökkenteni a munkanélküliséget, és foglalkoztatni a gazdasági világválságban már-már leálló gyárakat. Egyik hazai napilap riportere 1927-ben a következőket írta interjújában: „Baross Gábor a „vasminiszter” nevet kapta eredményes vasúti politikájáért, excellenciádra a „villamos miniszter” elnevezés vár, ha megvalósítja nagyszabású elektrifikációs terveit”. Tény, hogy csaknem három éves minisztersége alatt sikerült e tervek alapjait megvalósítani.2 Az akkori tervek továbbfolytatását először a gazdasági világválság, majd a második világháború [1] (19)-ben a következő olvasható: ,,1921. ápr. 28. E napot tekintjük a szervezett magyar szabványosítás születésnapjának. Ezen a napon alakult meg a Magyar Mérnök és Építész Egvlet (MMÉE) keretében —- hosszabb előkészület után — a MAGYAR IPARI SZÁBVÁNYOSÍTÓ BIZOTTSÁG. Ennek elnökéül Herrmann Miksa műegyetemi tanárt, az egyes tisztségekre pedig az ipar akkori kiváló szakembereit választották meg.” . . .,;Áz első Magyarországon megjelent szabványosítási szaklapban ,,AZ IPARI SZABVÁNYOSÍTÁS”-ban 1922. jún. 25-én Herrmann Miksa még bizakodva írta, hogy „szerény eszközökkel kezdjük meg munkánkat, várjuk azokat, akiknek hivatottsága lendületet visz bele küzdelmünkbe.” ” 40
