Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 5. A magyar gépészet alkotói, egyetemi oktatók (Budapest, 1981)

Dr. Terplán Zénó: Herrmann Miksa

megakadályozta. Hazánk teljes villamosítására a felszabadulás után került csak sor, ezt azonban Herrmann Miksa már nem érte meg. 1929-ben a lengyel Polonia Restituta rend nagykeresztje, 1930-ban a finn Fehér Rózsa-rend nagykeresztje kitüntetésben részesül; s ugyanakkor az I. osztályú Magyar Érdemrend tulajdonosa. 1929-től folytatta műegyetemi tanári munkáját és a politikai élettől vissza­vonult. Az 1933/34-es tanévben a budapesti Műegyetem rektora volt. Xyuga­­lombavonulásáig a tanárság mellett a Magyar Mérnök és Építész Egylet elnöke, végül 1944-ben a legnagyobb magyar vasipari vállalat igazgatóságának elnöke volt. 1912-től haláláig számos szakmai és közéleti megbízása volt: 1912-től az Országos Középítési Tanács, 1913-tól az Országos Automobil Szakértőbizott­ság, 1916-tól a magyar—német földgáz- és ásványolajszerződés Műszaki Bizottságának, 1922-től a Budapesti Kereskedelmi és Ipari Kikötőbizottság, 1925—28 között a székesfővárosi törvényhatóság, 1930-tól az Országos Ter­mészettudományi Tanács, 1935-től az Országos Közlekedési Bizottság tagja; tiszteletbeli tagja volt az MMÉE-nek és 1942-től a Magyar Szabványügyi Intézet Egyesületének. Felesége: Pécsváry Hedvig (házasságközés: 1897. máj. 10-én). Gyermekei: Pécsváry-Herrmann Miksa (1898—1945) oki. gépészmérnök az SKF főmérnöke volt, H. Kálmán (1901—1937) oki. mezőgazdász, Dr. H. Gábor (született 1908-ban) oki. jogász, a Bányászati Kutató Intézet beruházási osztá­lyának előadója. Sírja a budapesti farkasréti temetőben található meg (II. tábla 4. sor 102. sz.). II. Herrmann Miksa professzor alkotásainak, műszaki oktatói munkásságának rövád méltatása A száraz életrajzi adatok mögött rejlő életpálya felvázolása koránt sem könnyű feladat. Ennek oka nem egy izzig-vérig alkotó gépészmérnök gazdag tevékeny­ségének hiánya, mint inkább az a tény, hogy szerény emberi tulajdonságai miatt alig található a szakirodalomban munkásságát elemző tanulmány; lakása 2 (2) Jellemzőül álljon itt az az idézet, amelyet barátjának, Kandó Kálmánnak 1928. aug 9-én kelt leveléből vettünk át: ,,Bocsánatodat kell kémem, hogy szabadságod alatt hivatalos dologgal zavarlak. De ha hivatalos dolog is, legalább nem rossz hír, nem kellemetlenség, amit közölni óhajtok. Ellenkezőleg olyan, ami hozzá fog járulni ahhoz, hogy a nagy művedben, az országos villamosításban még hátralevő fontos elvi dön­tés elé aggodalom helyett bizalommal tekinthess. Az új fázisváltós próbamozdony gépeinek gyári próbáiról kívánok a következőkben beszámolni . . .” [16]. 41

Next

/
Thumbnails
Contents