Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 5. A magyar gépészet alkotói, egyetemi oktatók (Budapest, 1981)

Keller Bence: Lechner Egon

keresve, hogy a mérésre megengedett és a műszer vagy idomszer szempontjából megvalósítható mérési bizonytalanság reálisan milyen, még megengedhető érdesség mellett állhat fenn.

Az [46] alatt könyvecske már csak mint „postumus” mű, a szerző halála után jelent meg. Szentkuti Károly, ezt a művet a következőképpen méltatja:

E mű bevezetéséből idézve, bepillantást nyerünk abba a szellembe, mellyel Leehner Egon a szerény külsőben megjelenő nagj? alkotásokat tisztelte:

,,Ha szemünk elé kerül egy mérőhasábkészlet — amelynek ősét C. B. Johansson teremtette meg — mindig bizonyos tisztelettel szemléljük. Becsüljük a nagy pontosságát és egyben tudatában vagyunk annak, hogy a nagy pontosságot, azaz a mérőhasáb bizonytalanságát tűrésnagysággal jellemezzük, és mindnyájunk előtt ismeretes, hogy minél nagyobb tűrést (száródást) fogadunk el, annál olcsóbb az elkészítés, vagyis a termelés...''’

Egyéniségét jellemző pontos közlési módjának példája az idézett mű 1.4 bekezdésének megfogalmazása:

,,Vessünk egy pillantást az előzőekben körvonalazott szempontokból nézve a cserélhetőségre, ill. a minőség ellenőrzési módjára hatvan évvel ezelőtti időkben. 1905. április 1-én nyújtotta be William Taylor mérnök, leicesteri lakos angol szabadalmi bejelentését, amely mint brit szabadalom a N° 6900 számot kapta. (Nem tévesztendő össze Frederick Winslorv Taylor amerikai mérnökkel, a gyorsforgácsoló szerszámacél és a tudományos munkaszervezés megteremtőjével)".

Példamutató ez a figyelmes fogalmazás, mely nem elégedett meg az egyszerű tény közlésével, hanem félreértés lehetőségére is felhívta a figyelmet.

Taylorról szólva Leehner így folytatja:

A csavarmenetet szerinte a külső, — a mag-, — a középátmérő (effectív diameter), a menetemelkedés és a szelvény alakja jellemzik. Ezeket már Whitworth is együttesen egyszerré ellenőrizte az által, hogy a csavarokat egy edzett acél anyamenetbe csavarta (megy-oldal, go gauge). Whitworth szabadalmi bejelentése szerint: ez a cserélhetőség nem elég a kellő biztosításra, mert emellett a csavarok a vizsgálatkor különböző mértékben kotyoghatnak, és megeshet, hogy egy hasonló módon vizsgált anyamenettel párosítva igen rosszul vagy egyáltalán nem kötnek. A találmány szerint a kotyogás mértékét a középátmérőnek nem-megyoldali (not-go gauge) vizsgálatával is ellenőrizni kell pontszerűen mérve. A menetemelkedésben lehetséges hiba elfogadható voltát viszont a megy-oldal állapítja meg, és pedig azáltal, hogy ezt olyan hosszúra készítjük, mint a becsavarási hossz. Hozzáfűzhetjük mindehhez, hogy a bejelentésben közölt rajzban bemutatott menetmérő idomszerek elvben megegyeznek ama is használt idomszereinkkel és mutatják a csúcstőmérő idomszer elvét is.

E szabadalom kapcsán terjedt el az egész világon, a megy- és nemmegy-oldali idomszer mérőfelületének szerkesztési irányelve, amelyet Taylor-elvnek nevezünk. Ma is ennek megfelelően mérünk, ha cserélhető darabokat kell gyártani. A fejlődés azóta leginkább abban mutatkozott, hogy a tűrések iránti követelmények szigorúbbak lettek, és a gyártás gazdaságossága iránti igények megnövekedtek. A kö426