Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 5. A magyar gépészet alkotói, egyetemi oktatók (Budapest, 1981)
Keller Bence: Lechner Egon
szabály, hogy minden eltérés vagy kiegészítés azonnal feljegyzendő rá, mert azt, hogy ,,szigorúan a műveleti utasítás szerint kell dolgozni" úgy kell értelmezni, hogy a munka elvégeztével az utasítás megbízható pontos okmánya legyen a végrehajtott munkafolyamatnak. Ez az elv a termelő műhelybe menő megmunkáló műveleti utasításokra még fokozottabb szigorúsággal áll fenn, ezek az utasítások ugyanis az időelemek és bérezés alapjelt alkotják. Itt tehát az észszerű végrehajtás nem lehet más, mint hogy „Az utasítást szószerint kell betartani, vagy az utasítást korrigálni kell és aszerint követni, avagy az utasítást mással kell pótolni és eszerint dolgozni. Az utóbbi már újítás számba jöhet, az előbbit azonban a művelet tervezőnek lehetőleg el kell kerülnie. Ennek a módja a műhelynek és lehetőségeinek legtüzetesebb ismerete, s ebbe az ismeretségbe a műhely dolgozóit is bele kell érteni. A valóban jó művelettervet a műhelynek is meg kell értenie, sőt át is kell értenie és ezért a művelettervezőnek az elgondolásait a műhelyi kivitelezőkkel állandóan és tüzetesen át kell beszélnie. A [3] alatti könyvben az alapfogalmaknak összefoglalása mint bevezető' fejezet után a törzsszöveg 3 főfejezetben foglalkozik a készülékekkel: — Befogókészülékek. — Szerszámvezető készülékek. — Szerszámtartó készülékek. Az említett két tankönyvet méltatva meg kell állapítanunk, hogy Lechner a készülékszerkesztést gépelemekből induló alapokból a tudós hozzáértésével építette fel, illetve a tárgyalást gépelemek módján rendszerezte. E művek jelentőségét a hozzáértők előtt nem kell külön méltatnunk, mégis helyes vázolni a művek érdemeit. Minthogy hazánkban a kisebb sorozatok gyártása az általánosabb és még jó ideig így lesz, nagyra kell értékelnünk műveiben azt, hogy szabatosan végzett műszaki fejtegetésein túl. a megfelelő helyen hangsúlyosan rámutat a gazdasági feltételek elmaradhatatlan számbavételére. Lechner Egon e műveinek értékét tovább emeli, hogy hazánkban eddig elhanyagolt mérnöki feladatra terelte a figyelmet, mely közvetlenül a gépipart szolgálja. Lechner Egon teljes tudatában volt, hogy a készülékszerkesztés műszaki elveinek rendszerbe foglalásával nálunk új és eleddig elhanyagolt területre lépett. E központi jellegű tárgykörre vonatkozóan felkérésünkre Szentkuti Károly, Lechnernek egykori közeli munkatársa az alábbi gondolatokat vetette papírra: Lechner egyéniségének jobb megismerésére idézünk a [3] alatt felsorolt tankönyvének első kiadása előszavából. (1954): ,,A legelső oktatási évben (1949) ebben a tárgykörben jóformán semmi hozzáférhető irodalom nein volt Magyarországon. (A Mérnöki Továbbképző Intézet kiadásában 1948-ban jelent meg: Lechner ,,A munkatervezés főbb elvei a gép- és fémipari tömeggyártásban") . . . stb. Ebből a kijelentésből szerénysége ellenére egyértelműen kitűnik, hogy a magyar műszaki irodalomban számottevően csak magára számíthatott. Lechner Egon tisztában volt azzal, hogy munkáját a mindenkori úttörők 27* 419
