Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 5. A magyar gépészet alkotói, egyetemi oktatók (Budapest, 1981)
Keller Bence: Lechner Egon
népszerűtlensége kíséri. Idézünk ugyanezen művének harmadik kiadásának előszavából: (1962) — Végül felemlítem, hogy az előző kiadások előszavában tett kérésemnek, hogy kartársaim juttassák el hozzám építő megjegyzéseiket, nem lett foganatja. Ez arra vall, hogy a könyvet a tanulókon kívül a gyakorlatban nem használják, stb.........” Ez a kemény önbírálat természetesen nem fedte az igazságot, de azért annyi mégis igaz, hogy a technológia és annak öntudatos művelése hazánkban nem tartozott a népszerű mérnöki feladatok közé. A hazánkban sokat vitatott tömeggyártás elveinek szélesebb körben való elterjesztéséért a felszabadulás előtti időkben nem sok történt. Az akkori Műegyetemen volt ugyan Mechanikai Technológiai tanszék, de nem volt külön tantárgy sem a gépgyártástechnológia, sem a szerszámgépek tárgykörére. Lechner volt az, aki önzetlen munkával igyekezett túljutni a hagyományokon és arra törekedett, hogy a technológia az oktatásban elfoglalja fontosságának megfelelő szerepét; főleg azon munkálkodott, hogy a mérnöki gondolkozásban mindinkább háttérbe szoruló „hogyan készül” (know how) gyakorlati elv régi jelentősége újra életre keljen. Az első világháború után bekövetkező idők megmutatták, hogy aki nem gondol már a szerkesztéskor a megvalósítás helyi, majd pedig a távlatban annak fejlettebb feltételeire, az egyben szükségszerűen akadályozza a gazdaságos eredmény elérését. Az első világháború után az egész világon csak azok az iparvállalatok tudtak tartósan a felszínen maradni, melyek jól szervezett gyártástervezést vezettek bo vállalatuk ügyvitelébe. Ez volt az első fordulat az első világháború után, mely Lechner Egon figyelmét a gazdaságos tömeggyártás és ennek kapcsán a készülékszerkesztés irányába fordította. Ennek tudatában fordított mindig több figyelmet a készülékszerkesztésre, mely nélkül nem képzelhető el gazdaságos tömeggyártás. Egyébként az is nyilvánvalóvá vált előtte, hogy a készülékszerkesztés a tömeggyártás legcélravezetőbben biztosítható alapja. Egy szellemesen felépített készülék számos esetben átmenetileg nagyobb értékű beruházást is pótolhat, mivel a gyártás mérethű és alakhű megvalósítását gazdaságosan elősegíti. A [8] alatti mű tartalma hasonló a fent ismertetett könyv [3] anyagához, többek közt Lechnernek ez a könyve is arról tanúskodik, milyen körültekintően tudta mérlegelni a különféle fokozatú tankönyvekbe beleülő tananyag megválasztását, ideértve a megszövegezés módját is. Erről meggyőződhetünk, ha ezt az ipari technikumi tankönyvet összehasonlítjuk az Esti Főiskola vagy a Műegyetem számára megírt vagy megszerkesztett műveivel. A [7] alatti tankönyv címét: „Mérőműszerek és mérések” Lechner nem találta helyesnek. Munkatársai tudnak arról, hogy szerinte a könyvnek ugyanazt a címet kellett volna adni, mint a két főrésznek; „Készülékszerkesztés”. „Mérés és idomszerezés”. Ennek a különleges tankönyvnek első fejezetéből („Alapfogalmak és gazdaságosság”) idézünk: 420
