Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 5. A magyar gépészet alkotói, egyetemi oktatók (Budapest, 1981)

Dr. Terplán Zénó: Herrmann Emil

kötelek számítására, a csőedények és lemezek szilárdságára vonatkozó eredményei általánosan ismertek.”

A múlt század utolsó negyedének nagy polihisztor egyénisége a bányagépek, a kohászati gépek, az általános géptan, a mechanika, a hidraulika, a hőtan és a gépelemek területén. Az utóbbi évtizedekben talán kissé elfelejtettük tanításait, könyveit, szakcikkeit, és egy kissé őt magát is. Ezt pótlandó emeltük ki érdemeit egy kiváló, magyarrá lett család, a Herrmann család (8. ábra) egyik tagjának, Emilnek. Hiszen első unokatestvére a világhírű Herman Ottónak (a családnév más írásmódja ellenére), testvére Herrmann Hugónak, aki vasgyári igazgatóként ugyancsak több, értékes szakcikk szerzője, fia pedig az a Herrmann Miksa műegyetemi professzor, aki mind a Selmecbányái Bányamémöki és Erdőmémöki Főiskolán, mind a József Nádor Műegyetemen vívott ki magának elismert nevet.

Viszonylag korán — 61 éves korában —- ment nyugdíjba, 37 évi szolgálat után, amikor az akadémiai oktatás terén szerzett érdemei elismeréséül a III. osztályú vaskorona rendet kapta kitüntetésként (9. ábra).

10. ábra

Herrmann Emil mellszobra a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Kohászati épületében.

(Markup Béla alkotása)

31