Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 5. A magyar gépészet alkotói, egyetemi oktatók (Budapest, 1981)

Dr. Terplán Zénó: Schimanek Emil

vonalára, amelyen a szakmájukba vágó bonyolult problémákat is helyesen tudják megoldani. 2. Minden műszaki tudományág ismertetésénél rá kell mutatnia arra, hogy a technikai probléma megoldása csupán egy része valamely gazdasági feladat­nak, és hogy a legjobb megoldás az, amely a gazdasági követelményeket elé­gíti ki a legtökéletesebben... 3. Az előadónak állandóan követnie kell az általa előadott tudományág ha­ladását, és mindig fel kell vennie előadásaiba a legújabb vívmányokat, kriti­kailag ismertetve azoknak a kulturális és gazdasági élet fejlődésére gyakorolt hatását.” Hogy mennyiben felelt meg Schimanek professzor a saját magának megfogal­mazott feltételnek, azt az 1941-ben díszdoktorrá avatásának dékáni méltatá­sából tudhatjuk meg, Vajda Ödön dékán beszédéből idézünk [25]: ,,Ritka eset az egyetemek életében az, hogy valaki működő tanárként meg­ünnepelhesse tanárságának negyvenedik évfordulóját. De még sokkal ritkáb­ban fordul elő az, hogy valaki tanári működésének negyvenedik évében eleve­nen, fiatalosan, töretlen munkakedvvel neveli az ifjúságot és dolgozik mint kutató, lelkesen mind újabb és újabb feladatok megoldásán. Ilyen tanár Schi­manek Emil.” Néhány életrajzi adat idézése után így folytatta : „Schimanek új iránynak lett az úttörője. Azt akarta elérni, hogy műegyete­münkről a gépészmérnökök alapos elméleti tudással kerüljenek ki, de egyszer­smind vérükké váljék az a tudat, hogy a gépek működésével kapcsolatos bo­nyolult jelenségek csak kísérletezéssel ismerhetők meg. Ezért nem győzte eléggé hangsúlyozni a gépészmérnökök laboratóriumi kiképzésének fontosságát , s min­dent elkövetett, hogy a műegyetem géplaboratóriumát — amennyire ezt a ren­delkezésre álló nagyon szerény anyagi eszközök megengedték — fejlessze és tökéletesítse. Az ipar igényeit felismerve, üzemi gépészmérnökök nevelését te­kintette feladatának. Előadásainak tárgyát és menetét ennek a feladatnak szol­gálatába állította, s mindinkább eltért a régi oktatási iránytól, amely inkább a gépszerkesztők nevelését tűzte céljául. Előadásai negyven évi tanári műkö­dése alatt mindjobban kicsiszolódtak. Bátran állíthatjuk, hogy a műegyetemen és a Magyar Mérnök és Építész Egyletben tartott előadásai a gépészmérnöki előadások klasszikus példaképei. Hogy hosszú tanári működése milyen mér­tékben volt eredményes, azt tanúsítja a keze alól kikerült gépészmérnöksereg, amelynek kiválóságát nemcsak hazánkban, hanem a külföldön is elismerik.” Sokoldalú közéleti, tudományos, professzori tevékenységén túl azonban /Schi­manek Emil a századforduló után a budai Duna-partra költöző műszaki egye­tem életének, vezetésének egyik legaktívabb résztvevője is volt. Okatatás­­politikai felszólalásainak súlya és tekintélye volt, tanulmányozásuk figyelmet érdemel ma is. Az egyetem, a gépészmérnöki osztály különböző állandó és ki­küldött bizottságának volt tagja, vezetője; a mérnökség társadalmi megmoz­dulásainak kezdeményezője, vitaindítója, hozzászólója, aki a magyar műszaki 154

Next

/
Thumbnails
Contents