Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 5. A magyar gépészet alkotói, egyetemi oktatók (Budapest, 1981)
Dr. Terplán Zénó: Schimanek Emil
vonalára, amelyen a szakmájukba vágó bonyolult problémákat is helyesen tudják megoldani. 2. Minden műszaki tudományág ismertetésénél rá kell mutatnia arra, hogy a technikai probléma megoldása csupán egy része valamely gazdasági feladatnak, és hogy a legjobb megoldás az, amely a gazdasági követelményeket elégíti ki a legtökéletesebben... 3. Az előadónak állandóan követnie kell az általa előadott tudományág haladását, és mindig fel kell vennie előadásaiba a legújabb vívmányokat, kritikailag ismertetve azoknak a kulturális és gazdasági élet fejlődésére gyakorolt hatását.” Hogy mennyiben felelt meg Schimanek professzor a saját magának megfogalmazott feltételnek, azt az 1941-ben díszdoktorrá avatásának dékáni méltatásából tudhatjuk meg, Vajda Ödön dékán beszédéből idézünk [25]: ,,Ritka eset az egyetemek életében az, hogy valaki működő tanárként megünnepelhesse tanárságának negyvenedik évfordulóját. De még sokkal ritkábban fordul elő az, hogy valaki tanári működésének negyvenedik évében elevenen, fiatalosan, töretlen munkakedvvel neveli az ifjúságot és dolgozik mint kutató, lelkesen mind újabb és újabb feladatok megoldásán. Ilyen tanár Schimanek Emil.” Néhány életrajzi adat idézése után így folytatta : „Schimanek új iránynak lett az úttörője. Azt akarta elérni, hogy műegyetemünkről a gépészmérnökök alapos elméleti tudással kerüljenek ki, de egyszersmind vérükké váljék az a tudat, hogy a gépek működésével kapcsolatos bonyolult jelenségek csak kísérletezéssel ismerhetők meg. Ezért nem győzte eléggé hangsúlyozni a gépészmérnökök laboratóriumi kiképzésének fontosságát , s mindent elkövetett, hogy a műegyetem géplaboratóriumát — amennyire ezt a rendelkezésre álló nagyon szerény anyagi eszközök megengedték — fejlessze és tökéletesítse. Az ipar igényeit felismerve, üzemi gépészmérnökök nevelését tekintette feladatának. Előadásainak tárgyát és menetét ennek a feladatnak szolgálatába állította, s mindinkább eltért a régi oktatási iránytól, amely inkább a gépszerkesztők nevelését tűzte céljául. Előadásai negyven évi tanári működése alatt mindjobban kicsiszolódtak. Bátran állíthatjuk, hogy a műegyetemen és a Magyar Mérnök és Építész Egyletben tartott előadásai a gépészmérnöki előadások klasszikus példaképei. Hogy hosszú tanári működése milyen mértékben volt eredményes, azt tanúsítja a keze alól kikerült gépészmérnöksereg, amelynek kiválóságát nemcsak hazánkban, hanem a külföldön is elismerik.” Sokoldalú közéleti, tudományos, professzori tevékenységén túl azonban /Schimanek Emil a századforduló után a budai Duna-partra költöző műszaki egyetem életének, vezetésének egyik legaktívabb résztvevője is volt. Okatatáspolitikai felszólalásainak súlya és tekintélye volt, tanulmányozásuk figyelmet érdemel ma is. Az egyetem, a gépészmérnöki osztály különböző állandó és kiküldött bizottságának volt tagja, vezetője; a mérnökség társadalmi megmozdulásainak kezdeményezője, vitaindítója, hozzászólója, aki a magyar műszaki 154
