Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 5. A magyar gépészet alkotói, egyetemi oktatók (Budapest, 1981)

Dr. Terplán Zénó: Herrmann Emil

1885: megjelenik Budapesten „Technikai mechanika” c. munkája.

1889- től bányatanácsosi, majd 1894-ben bányafőtanácsosi címet kap.

1890- től addig vezetett tanszékét felcseréli az Általános és vasgyári géptani Tanszékkel.

1894: megjelenik Budapesten „Szilárdságtan” c. munkája.

1901- ben királyi kitüntetésben (harmadosztályú vaskoronarend) részesül.

1902- ben nyugalomba vonul.

Felesége: Bello Franciska (1842—1880) (házasságkötés: 1866-ban). Gyermekei: Herrmann Miksa kiváló magyar műegyetemi tanár (1868—1944) Herrmann Melánia, férjezett Reményik Károlyné (1872—1918)

II. Herrmann Emil professzor alkotásainak, műszaki oktatói munkásságának rövid méltatása

A szémélyes ismeret hiánya, de még Herrmann Emil unokájának áttételén is a kevés adat arra szorítja a szerzőt, hogy néhány mondatnyi visszaemlékezés, illetve a megjelent könyvek, szakcikkek mozaikjából töltse ki azokat a hézagokat, amelyeket a lexikonokból jól-rosszul kirajzolódó életrajzi évszámok közötti részek nyitva hagynak.

Amikor Geleji Sándor professzor 1959 őszén a Sopronból Miskolcra telepített Herrmann Emil mellszobra mellett Pattantyús Á. Imre professzor új mellszobrának avatási beszédét mondta, először azt indokolta, miért éppen a Kohógéptani és képlékenyalakítástani Tanszék előterében áll e két kiváló volt professzor mellszobra? „A Kohógéptani Tanszéket 1872-ben alapították. Első professzora Farbaky István volt. Őt követték időrendben Herrmann Emil, Miksa, Láng Károly, Kápolnai Pauer Viktor, Pattantyús Á. Imre, majd 1945-ig Ulbrich Hugó. A tanszék professzorai majdnem mind jelentős tudományos és gyakorlati eredményekkel dicsekedhettek. Farbaky a Schenek—Farbaky-féle gyakorlatilag első használható elemakkumulátor feltalálója volt, Herrmann Emil a mechanika és szilárdságtan, de főleg a műszaki termodinamika terén végzett igen jelentős és önálló kutatásokat. Herrmann Miksa volt, aki először állított fel elméletet a hengerlési erők kiszámítására, Láng Károly volt, aki először foglalta írásba a „Kohógéptan” c. tárgyat, és aki a Herrmann-íéle hengerlési elméletet továbbfejlesztette, Pattantyús Á. Imre pedig Cotel Ernő professzorral együtt a Puppe-féle kísérletekre támaszkodva, kidolgozott egy eljárást, amelynek segítségével az alakos üreg munkafogyasztása először volt számítás útján meghatározható” — mondta beszéde kezdetén Geleji profeszszor [1 ]. Az 1967-ben elhunyt Geleji Sándor professzor méltó folytatója, továbbfejlesztője e felsorolásnak.

E csaknem egy évszázadot átfogó sorozatban helyezkedik el tehát Herrmann Emil professzor; miután 1872—1890 között inkább a mechanikai, szilárdság12