Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 5. A magyar gépészet alkotói, egyetemi oktatók (Budapest, 1981)

Dr. Terplán Zénó: Herrmann Emil

tani, hőtani és grafosztatikai tantárgyakat oktatta, 1890-től célja az általános géptani ill. kohógéptani tantárgyak oktatása.

Ezután vessünk pillantást a kortársaira [2]. Herrmann Emil professzor tulajdonképpen tanszékalapító professzor volt 1872-ben, amikor az „Elemző erőműtan és szilárdságtan” elnevezésű tanszék [3] kivált az addig „Matematika-mechanika-általános gépszerkezettan” elnevezésű komplex tanszékből. Olyan kiváló tanár kortársai voltak, mint Schwartz Ottó, Pöschl Ede, Fodor László (akire egyik könyvében is hivatkozik), Schenek István, Litschauer Lajos, Cséti Ottó, Kerpely Antal, Farbaky István, Schelle Róbert stb.

Amint már rámutattunk, az alapozó iskolázását magánúton végző, a kedvezőtlenül alakuló családi körülményei miatt először lakatosként, majd szerkesztőként dolgozó fiatalember ösztöndíjjal műszaki egyetemi előkészítőt sikeresen elvégezve jut be a bécsi Műegyetemre. Újabb anyagi gondok miatt keres új továbbtanulási lehetőséget, és a Selmecbányái Bányászati és Erdészeti Akadémián nyer el végre állami ösztöndíjas helyet, s azt minden előzetes tanulmányi viszontagsága ellenére kitűnően (1. ábra) végzi el.

1. ábra

Herrmann Emil állami ösztöndíjas abszolutóriuma a Selmecbányái Bányászati és Erdészeti Akadémián. 1863. augusztus 1-én

13